Azon tanakodom, hogyan tudnám Angikámat rávenni arra, hogy feljöjjön velem a Magas Csődörre. Tudniillik mióta megismertem ezt a hegyet, lehetőség szerint, megpróbálom másokkal is megosztani az onnan kitárulkozó csodálatos panorámát. A normál esetben, ehhez szükséges kritérium, a 800-900 m szintemelkedés leküzdése tán mégiscsak túl nagy akadály. Nos, felezzük a követelményeket úgy, hogy a Szalamandra fogaskerekűvel felvitetjük magunkat Puchbergből a Hengsthütte megállóhoz.

A megtett táv (Hengsthütte, Ternitzerhütte, Bilekalm, Adolf Köglerhaus, Hoher Hengst, Hengsthütte) cirka 8 km, 460 m szintemelkedés bruttó 3:30 óra alatt (nettó 2:40 óra)

A kisvonatos taktikai húzás tökéletes siker, Angika mindenféle gond nélkül abszolválja az így reá kirótt kaptatókat. Az első szakaszon, a Ternitzerhütteig, széles erdészeti úton, gyengéd emelkedőn poroszkálunk. Szél nem lebben, az őszi nap a legszebb, aranyszínű arcát mutatja. Öröm a künnlét minden perce.

Soron következik egy meredek legelő, a Bilekalm (lenti képek). Az őszi füvel borított kaptató teteje közvetlenül a fogaskerekű sínpárjánál, az Adolf Kögler-Hütte tövében bukkan ki. Itt kezdődnek a keményebb szakaszok.

Lépcsőn fel a ház előterébe, majd jobbra tartva egy zsákutcának tűnő teraszra, mely végében egy asztal, padokkal (lenti kép). Nos, eme szeglet legcsücskéből indul felfelé egy vékony, de mindvégig jól látható, követhető ösvény.

A jelöletlen út meredek szerpentinekben tör felfelé, majd egy traverz jön nyugati irányban a Schneeberg tömbje felé. Az ösvény aztán áttör egy sziklalépcsőn (lenti kép), majd jobbra fordul élesen és folytatja a kanyargást a plató felé. Alig negyed óra alatt érünk ki egy erdészeti útra a Hengst tetején.

Először követjük a széles utat, majd jobbra fel a csúcs felé leágazik egy kitaposott utacska. A továbbiakban már nem lehet elvéteni a csúcsot, amit egy fatörzsre szegezett kis fakereszt jelez (lenti kép).

A csúcson elidőzünk egy kicsit, csodálva a Schneeberg keleti oldala dominálta panorámát. Lefelé a Csődör északi lejtőjén, továbbra is úttalanul. Követjük a hegy gerincét mely bevisz egy erdőbe (lenti kép).

Az út eleinte jól látható sávja később belevész egy nyeregbe vezető lejtő zegzugos aljnövényzetébe (fenti kép). Nem árt résen lenni, mert sokan megfordulnak erre, és igen, van itt egy jól látható ösvény, mely átvezet egy vörösfenyő ligeten, le egy széles útra. Innentől aztán már nincs más dolgunk mint egyszerűen lebandukolni rajta egyenesen a Hengsthüttehez.

A hangulatos vendégházban bőven van időnk a kisvonat indulásáig. Ilyen gyengéd, már-már nyárias meleggel szolgáló őszi napot már régen nem élvezhettünk. Gyógyító csodaszer minden perce. Különös tekintettel pedig a Bécsi medencét kitöltő, egész napos makacs, hideg, nedves ködre.