A cél, megszökni a köd birodalmából, fel a magasba, ahol ragyog és melenget a nap. A megoldások egyike, a Rax fennsík, alsó-ausztriai felén egy kiadós sétát tenni. Például úgy, hogy egyszerűen csak felvitetjük magunkat a nagykabinos lifttel Hirschwangból. Olgival, Matilddal, Angikával, Attilával és Ferenccel indulunk magashegyi levegőt szívni. Az út a közismert klasszikus turistaút mentén halad.

A megtett táv a fenti nyomvonal szerint cirka 12 km, 460 m szintemelkedés bruttó laza 5:50 óra alatt, ebböl a nettó részarány 3:30 óra.

Elsőnek elérjük az Ottoházat, majd innen derekas emelkedőn fel a Jakobskogelre. Onnan visszaereszkedünk a kijelölt útra és egy, a törpefenyők közt lavírozó, örökké sáros utcácskán át, ki egy sziklás terepre.

A továbbiakban, két-három bucka-dombon át, elérjük a Preinerwandot. A csúcskereszttől lefelé a Neue Seehütte irányában, majd ott déli elemózsiánkat magunkhoz véve a rendes becsületes, már-már teljesen sima jelleget felvevő széles úton vissza az Ottóházhoz.

Megjegyzés, a Neue Seehütteben új házigazda tevékenykedik, és változtatott az ott honos, évtizedes szokásokon. Az önkiszolgálós módszer a múlté, ezentúl a vendégek az asztálnál rendelhetnek, kivéve az italokat, ami továbbra is önkiszolgálós maradt.

Mivel még van elég időnk a lift indulásáig, az Ottóház előtt lehuppanunk a napsütötte padok egyikére. Közben az ég hirtelnjében elkomorodik és a nyakunkba spriccel ijesztgetésül néhány szemnyi esőt. Az egész dráma legszebb felvonása az erre szinte azonnal megjelenő szivárvány (fenti képen). Mivel záróakkordként elmegy a napocska, mi sem maradunk hát ücsörögni, hanem összeszedelődzködünk és visszaindulunk a hegyi állomáshoz.