Ha Gloggnitz felől autózunk a Höllental felé, akkor még jóval Payerbach előtt feltűnnek előttünk a Rax meredek falai. A látványtól megigézve, nem csoda, hogy szinte senki sem veszi észre a Rax előterében, baloldalon domborodó szelíd magaslatokat. Nos, ez lenne a Kreuzberg hegység, melynek legmagasabb pontját a Speckbacherhütte koronázza (1094m). Aki egy kiadós, de nem kifejezetten megerőltető túrára vágyik, annak éppen ideális terep.
Korábban már jártunk Angikával a Speckbacherhütteben, de akkor egy a Semmering felől induló vonalvezetés mentén. Ezúttal direkt Payerbach centrumából kezdjük aznapi tervezetünket. Az árnyékban lévő Payerbachgrabenben még ugyancsak zimankós a hőmérséklet, így aztán még jól be vagyunk bugyolálva. Alig érünk ki a naposabb részekre, máris érzékelhető a késő őszi napsütés ereje és azonmód megválhatunk egy-egy réteg ruházattól.
A túra egyik fénypontja a Stojerhöhe (lenti képek), ami egy felföldi legelő, ahonnan pazar kilátás nyílik a Schneeberg-Rax szinte teljes vonulatára. Az út kellemesen, már-már szinte gyengéden emelkedik egészen a Speckbacherházig, úgy, hogy alig-alig, ha egyáltalán érzékelni lehet a mintegy 600+ m szintemelkedést.
A Rax: a távolban, a kép közepén, csillog a Preinerwand csúcskeresztje
Odaát a Krummbachstein és mögötte a Klosterwappen
A kunyhó és konyhája, egy legenda, legalább is a túrázók körében. Hétvégén csak elő-foglalás árán kap bebocsátást az éhes és szomjas turista. Amennyiben viszont még kedvező az idő, odakünn a teraszon is lehet próbálkozni. Napocska ide, kék ég oda, a hőmérséklet nem igazán kedvez a hosszas kinti ücsörgésnek, bár sokan, nagykabátokban, vállalják.
Oldalpillantásaink a Schneeberg felé
Jó egyórás déli pihenőnk elteltével visszaereszkedünk a völgybe. Közben elhaladunk a Kreuzberg tulajdonképpeni kijelölt, de amúgy jelöletlen csúcsa mellett, majd a Pollereshütte mellet egy hajtűkanyarban északi irányba fordulunk.
A Voselhöhe egyik birtokát őrző kuvasznak egyáltalán nem tetszik, hogy ara tévedünk, és őrült támadásokat intéz a kerítés palánkjai ellen. Szerencsére nem képes átugrani az akadályt. Nem tudom miféle szellemileg retardált gazdája lehet az ilyen szerencsétlen kutyának, hogy képtelen különbséget tenni ártalmatlan vándorok és veszélyes birtokháborítók között. Az ijedtségen kívül szerencsére nem esik bántódásunk.
A kutyasztoritól eltekintve egy látványban gazdag, érdemes és ajánlott túra mind kicsiknek, mind pedig nagyoknak.