És inkább túrabeszámolókat írnék, de az égiek most egy jó ideje nem adnak alkalmat örömteli kiruccanásra. Ha meg elmaradnak a testet lelket gyönyörködtető kirándulások, és a napok is sötétebbek, meg lehangolóbbak, akkor jönnek a nem elhesegethető gondolatok. Mint mondjuk most is. Foglalkoznom kell velük, mert égetnek. Ha kiírom, tán enyhülést hoznak. Beszéljünk tehát Józsefről, akarom mondani Josephról, aki a teljesen közönséges hétközanpok szintjén testesíti meg ama bizonyos többséget.

Joseph, elvileg rendes becsületes ember. Afféle Otto Normalverbraucher. Az esze különösen jól vág. Bár még csak néhány hónapja dolgozik egy tervezőirodában, mégis gyorsan megértett mindent. Máris jobban átlát a szitán, mint sok épületes tag, akik már évek óta húzzák itt az igát. És mégis! Ha szó esik a világ dolgairól, geopolitikáról, egészségügyről, akkor Joseph mint egy középkori inkvizítor értelmezi a dolgokat. Eretnekek mindazok, akikre a fősodrú média rányomta az „összeesküvéselmélet” bélyegét! Na bumm!

Joseph, saját bevallása szerint esténként az ORF (osztrák köz-TV) előtt álmosodik szunnyadásra. Mint mondja, elég régóta ismeri a szerkesztőség tagjait, és tehát nincs oka kétségbe vonni őszinte hitelességüket. A könyveket, nem nagyon szereti forgatni. Az alternatív médiákat, elvből, ignorálja. Háromszor állt be a sorba, önként és dalolva, hogy megkapja a szuriját. Jól viselte. Egyszer nagyon megbetegedett, influenza szerű tünetekkel. Akkor ezt úgy értelmezte, hogy állapota bizonyára sokkal rosszabb lett volna, ha nem kapja meg az adagjait. Azóta is, cirka 2-3 havi rendszerességgel megfázásos tünekkel küszködik, holott korábban az ilyesmi messziről elkerülte.

Josephról, akár egy betonfalról peregnek le a jól megalapozott érvek, melyek ha nagyobb súllyal érkeznek, hisztérikus rohamokat váltanak ki nála. Ha Krisztus, a szemei előtt jönne le a keresztfáról, azzal sem állna ilyesmiről szóba. Miért? Hogy lehet az, hogy valaki, aki direkt sem buta, sem nem együgyű, nem akar, vagy nem mer kérdéseket feltenni, érdemben azokat megbeszélni, az érveket szortírozni és némi objektivitással értelmezni. Miért?

Joseph a tömegpszichológiában jól ismert birkahad viselkedésének egyéni megtestesítője. Az élet hétköznapi szürke sodrában nincs előnyben az, aki, “über den Tellerrand schaut”, azaz a homokozó keretiet feszegeti. Szükségleteink kielégítése céljából, a többség, ösztönösen is a legkisebb ellenállás mentén vezető utat választja. Akik tehát ilyen tekintetben “mások”, hátrányban vannak. A bőrünkön éreztük az engedelmesek megvetését, durva indulataikat, forró gyűlöletüket. Számukra tehát nincs semmi tétje alternatív igazságok után kutatgatni. Ők csak a nagytöbbséghez akarnak tartozni és az erkölcsi felsőbbrendűség (tév)hitében ringatni magukat. Ez a legcsekélyebb ellenállás mentén vezető ösvény.

Az ébredéshez, a tisztánlátáshoz, valami más kell. Valami lélekbő fakadó, őszinte akarat, legalább egy icipit szebbé, jobbá, élhetőbbé tenni és felfogni, megérteni a világot. Daniel Quinn magyarul is megjelent könyvében ír csodaszépen erről a fajta beállítottságról (lásd Izmael). De kell hozzá bátorság is. Nagy adag bátorság ellentmondani a hatalom könyörtelen zsarolásának. A birkahad legfőbb tulajdonsága a gyávaság, a megszeppent rémület, hogy elvesztheti gazdija jóindulatát. Nem utolsó sorban pedig, elengedhetetlen az igazság szeretete. Nemcsak kenyérrel és az ember.

Egy remek kis, témába vágó videóval zárom értekezésemet (angol és német fordítás, a hölgy bevallása szerint asztrológiával foglalkozik, nevét sajnos nem sikerült kiderítenem). Miért nem tudjuk meggyőzni családtagjainkat, ismerőseinket – kérdezi – azaz ama Josephok legalább egyikét? Mert a nagytöbbség, a populáció cirka 70%-az úgynevezett “közmegegyezés” állapotában éli életét (Konsenszustand), ami a csordamentalitás (Herdenmenatlität) alapját képezi. Erre mondta Arthur Schoppenhauer, hogy “Amit a csorda a legjobban utál, ha valaki képes másként gondolkodik. Nem is annyira a vélemény tartalma az, ami kihozza őket a sodrukból, hanem a talpraesett merészség, önállóan gondolkodni. Tudniillik olyasvalami, amire ők képtelenek.”