A Krems folyót a Große és a Kleine Krems táplálják. Nos, az összefolyásuk térségében (Am Zwickl), a magántulajdonban lévő Hartenstein vára tőszomszédságában van a Wachau egyik legszebb és legváltozatosabb túravidéke, ahová ünnepi meghívást kaptam egy kis barangolásra Cirmivel és Philippel.
 |
 |
|
|
|
Csendes, napos, de zimankós késő őszi időben indulunk a Hartenstein vára alatti kis parkolóból. Az árnyékos helyeken fagyos zúzmara borítja az aljnövényzetet, míg a napsütötte részeken kellemes langymeleg sugarak simogatnak. Első célunk a Schwedenschanze névre keresztelt szirt (lenti képek), mely félig-meddig emberi munkálatok nyomait viseli magán, feltehetőleg a korábbi évszázadokból.
Nincs arra vonatkozó információnk, hogy ki és mi célból fordított nagy figyelmet e magaslat megerősítésére (fenti képen). A térkép viszont elárulja, hogy feltehetőleg stratégiai pont lehetett, mely Hartenstein várát biztosíthatta.
A távolban a Dürrleiten falai, ahol az “ördögi” ferraták (A/B-B) várnak ránk
Következő célunk a „Fekete Kereszt” (lenti képen), mely egy más szirten trónol az említett két patak egybefolyása fölött. Ismét csak találgatunk, hogy vajon ki, milyen célból emelte ide ezt a vaskeresztet. Esetleg egy régi kápolna helyét hivatott jelölni?
Még érdekesebb az innen tovább vezető régi út (ehem. Luisenhochweg), mely a Krems folyó feletti meredek hegyoldalban oldalaz. Látszik, hogy a Schwendeschanze megerősítésére alkalmazott technikával építették ki. Az különleges út a Krems völgyét köti össze a Fekete Kereszt szirtjével. Ott ahol az út aztán kibukkan a folyó partján, egy már alig felismerhető, benőtt, réges-régen elhagyott település nyomait lehet felismerni. Annyi biztosnak látszik tehát, hogy valakinek vagy valakiknek fontos lehette egy gyors összekötő út a település és eme szirt között.
A kép közepe felett a Fekete Kereszt szirt alulnézetben (odalenn Am Zwickl)
Harmadik célunk elérése érdekében átkelünk a Kremsen és gyengéd emelkedőn kaptatunk a Wotangsfelsenre (lenti képek). Ez is egy szirt, ami a Wachaura oly tipikus vízszintes vagy enyhén dőlt sziklaltáblákból áll, egyben túránk második legmagasabb pontja (625m).
Tovább egy jelöletlen úton, hamis rövidítést követve alászállunk a Große Krems partjára és egy gázlón megpróbálnánk átkelni a túlsó partra, ami sajnos nem lehetséges. A patak vízállása, és a sodrása kizárják, hogy itt valamiként átkeljünk. Még az is szóba jön, hogy esetleg mezítláb, feltűrt nadrággal próbálkozunk, de gyorsan elvetjük a tervet, mert a sodrás túl erős. Még feljebb keresünk ad-hoc egy más gázlót, de sajnos nincs ilyen. Nem marad más hátra, mint visszafordulni és rátérni a rendesen kijelölt turistaútra mely egy keskeny hídon aztán átvisz minket az ingoványos túlsó partra.
Amikor nagy öröm egy hídra lelni…
Íme a Große Krems, száraz lábbal, a jelen vízállásnál, valóban lehetetlenség átkelni rajta
A kalandos intermezzo után jöhet a túra fénypontja, a Dürrleiten (662m) hegy (nem összekeverendő a Dürre Leitennel) verejtéket fakasztó ostroma. Egy hajtűkanyar szerű elágazásban nekivágunk a távolból már kiszúrt meredek falak felé vezető Vettersteignek (lenti képek), ami részben egy A/B jellegű ferrata.
Tüdőköptető kaptatók szerpentines fordulatain át és alkalmi drótkötélbiztosításokba kapaszkodva érkezünk egy elágazásba (fenti képen), mely a hegy északi, árnyékos oldalára visz, mégpedig az ördög állítólagos templomába (Teufelskirche). Két hosszú alumíniumlétrán, majd egy furfangos B drótköteles szakasz után érjük el a szűk, két embernek alig-alig helyet biztosító ördögi hasadékot. Barlangászok innen esetleg még tovább csúszhatnak-mászhatnak a hegy gyomrába.
Az ereszkedés nagy odafigyelést igényel és tehát csak olyanoknak merném ajánlani, akiknek vannak ilyféle tapasztalatai. Újra vissza az iménti kereszteződésbe majd két más vaslétrán fel a hegy kevésbé tagolt tetejére (lenti kép).
A Vettersteig végében ismét az ördög kísért, legalábbis a neve, Teufelsrast, azaz az Ördög Pihenőhelye. Van itt egy pad (gondolom az örödg szokott itt üldögéln), amin kirakhatjuk elemózsiánkat és beiktathatjuk ugyancsak esedékes kevésbé ördögi pihenőnket. Nekem speciel a mászás már jócskán kivette a spikkemet, mohón kortyolgatom tehát a hátizsákból előkerülő termoszom tartalmát és majszolom hozzá az uzsonnám, hogy betapasszam a gyomromban tátongó lyukat.
A lefelé vezető út is helyenként (három helyen) még drótkötéllel biztosított, de fele annyira sem meredek, mint a Vettersteig. Utunk két barlangszerű képződmény mentén halad el (Steinerner Saal és Eichmayerhöle). A lemenetel aztán a Kleine Krems partján lyukad ki, Hartenstein vára tövében. A parkolóig már csak néhány perc a gyalogút.
Remek kiruccanás, gyengén frekventált útvonallal, és kissé hiányos útjelzéssel. GPS szerinti orientáció tehát ajánlatos. A fekete pötty az egyes szakaszok igényeire hivatott utalni.
Sztefano-Space 