Nyolc év telt el azóta, hogy így télen, utoljára jártam, a Kapalpen (1535m). Éppen ideje van tehát egy frissítésnek. Akkori beszámolómban idéztem Thomas Rambausket, ami magyarázatot ad a jelen címre (antitézis). Tökéletes jellemzés. Bár van kitaposott utam, de egyetlen lélekkel sem találkozom. Magányom a vadonban, a mai napon, tökéletes.

A táv (Spital am Semmering, Franziska-quelle, Saurücken, Kampalpe, Saurücken, Franziska-quelle, Spital am Semmering) cirka 11.4 km, 800m szintemelkedés, bruttó 4:45 óra (nettó 3:50 óra nettó).

A Stuhleck sípálya legalsó szinten levő parkolójából indulok. Átvágok Spitalon, gyenge emelkedőn az állomáshoz érek, ahol egy alagút átvisz a sínpálya (a híres Semmering vasút, fenti képen) túlsó oldalára. Az út még jeges, de a nap már melengetően ragyog. Szél nem lebben, tökéletes téli túra időnek néz ki a mai nap.

Elhagyom a hótól tisztított utakat és kisvártatva benn találom magam az erdőben. Az erdészeti utat vastagon takarja a fagyos hó. Hótalpaim eleinte csak hágóvas-módozatban tesznek szolgálatot. Feljebb aztán már a beszakadást is meggátolják. Olyan melegen süt a nap, hogy legszívesebben rövidujjúra és rövidnadrágra váltanék. Izzasztó!

Beúszik a képbe maga a Kampalpe is

A hó állaga, érdekes, nem olvadozgat a hőmérséklettel összhangban. Szinte egész idő alatt megtartja kemény-jeges arculatát. Ezt arról is tudom, hogy néhány rövid szakasz kivételével, nem tapad gubancokban a hótalpaim aljára. Merthogy általában az olvadó, nedves hó tesz ilyet.

Végre elérem a platót

Ezt a hegyet nem kell bemutatni

Közelítésben a Stuhleck tetején a pár napja meglátogatott Alois Günther-Haus

Feltételezésem szerint ezek a Gesäuseberge és az Eisenerz hegyei

A kép közepén még a Hochschwab csúcsa is látszik, töle jobbra a Veitschalpe

A Predigstuhl és a Großer Kesselgraben

Ez pedig a Heukuppe háta

Közelítésben a Veitschalpe (még a Graf Meran-ház is látható)

Cirka 2:20 óra alatt érem el a Kampalpe csúcsát. A kereszt valamivel odébb és lejjebb van egy szirten (fenti képeken). Nyilván azért tették oda, mert tán innen nyílik a legjobb kilátás a távoli havas hegyekre. Jobbkéz felé pillantva a szirtről, látszik a Gesäuseberge és Eisenerz, valamint a Hochschwab és a Veitschalpe (balról jobbra haladva a tekintettel). A túlsó oldalon a Rax és a Schneeberg trónol.

Lefelé menetben

Mivel a légmozgás ma nem téma, kirakodom a hóra a dolgaimmal, és elemózsiázom. Semmi sietség! Félórás pihenőm után aztán visszaszállok ugyanazon az útvonalon, mint érkeztem.