Havazott a Dachsteinen. A gleccser évszázados, megsemmisülés fenyegette, acélkék jege, most kapott egy vékony védőréteget a nap tüze ellen. Tán ideig-óráig, egy hétre elég lesz. De már ez is rendhagyó és nagy változásokra utaló jel, mivelhogy ilyesmi már régen nem fordult elő. Hogy tudniillik 2700 méter tengerszinten, augusztusban, napokra fagypont alá süllyedjen a hőmérséklet és havazzon.

Még nem lehet biztosra tudni, hogy ez most csak a kicsapongó kedvű időjárás egyik rendhagyó sziporkája, avagy egy trend, egy irányváltás jele. Kutatói körökben (asztrofizikai vonatkozásban) vannak konkrét megfigyelések és utalások arra vonatkozólag, hogy az elkövetkezendő évtizedekben a napunk, már nem lesz olyan bőkezű velünk, mint ezt idáig tette. És ez is a változásról szól (klímahisztériában szenvedők tán lecsillapodhatnak valamelyest).

Mert amit gyakran megpróbálnak elvitatni, tény marad, hogy tudniillik nem egy sztatikus univerzum részei vagyunk. Minden változik. Erre már a Hérakleitosznak tulajdonított kijelentés, miszerint „nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba” is pontot tett. A változások, és a mögöttük megbúvó természeti erők hatalmassága pedig olyan dimenziókig ér, mellyel az emberi tevékenység dinamikája köszönő viszonyban sincs. Erre a legjobb példa, amit jómagam is sokáig hittem (mert Al Gore szájából jól hangzott), hogy a széndioxidnak tulajdonított üvegházhatás visz minket a pusztulásba.

Jobb odafigyelés árán azonban kiderül, hogy amennyiben bolygónk összes üvegházhatású gázait összevetvjük, a széndioxid részaránya ugyancsak csekély (ábra). Az emberi tevékenységből száramzó pedig, ennek a 3.6%-nak is egy töredéke. A főkolompos, minden szempontból a vízgőz, mely 95% határozza meg a bolygónk klímáját. Hát nem meglepő? A Föld egy víz-bolygó (Wasserplanet). Ki hitte volna…! Lásd még erről a Nobeldíjas fizikus John Clauser véleményét is.

Utóirat: elvileg már nem hiszek vakon senkinek és semminek. Túlságosan hangosan dohog a propaganda és számos helyen kilóg a lóláb. Ez különösen igaz a jövőt illetően.