A Hohe Dirn csúcsát illetve a mellette található Anton-Schosser-Hüttet a legegyszerűbb a cirka 950m szinten fekvő két fizetős parkoló valamelyikéből elérni (az ott felállított automata csak kártyát fogad el, készpénzt nem). Tulajdonképpen túl egyszerű! Ahhoz, hogy egy innen kiinduló túra kitöltsön egy egész napot, a parkolók túl közel illetve túl magasan fekszenek a célhoz. Odalentről, az Enns völgyéből, viszont túl sok lenne. Ezen okokból kifolyólag, egy alternatív körúton, az 1177 méteres Sonnkogel érintésével kívánunk a kunyhóba, majd pedig a csúcsra érkezni.

A fenti nyomvonal szerint megtett táv a felső parkolóból kiindulva [GPS: 47.90625, 14.41475] a Sonnkogelon át az Anton-Schosser-Hüttebe, majd a Hohe Dirnre és vissza a kiindulópontba cirka 10 km, 530 m szintemelkedés, bruttó 4:40 óra alatt (nettó 2:50 óra)

Utunk első része tehát a parkolóból lefelé vezet az aszfaltúton (fenti kép), melyen cirka 10 percnyi gyaloglás után, Hamberg tanyánál (lenti képen), jobbra fordulva (délnyugat felé) térünk be az erdőbe. Az ösvény ezután lassan, méltóságteljesen emelkedik a Sonnkogel déli csücske felé, majd egy jobbraátos kanyarral fordul rá a hegy gerincére.

Kilátások keleti irányban a Schieferstein felé

Az út sehol sem túl nehéz, de az igények akkor is túlmutatnak egy egyszerű séta keretein. A gerincen, szép erdőben, hamarosan elérjük a tulajdonképpeni Sonnkogelt (lenti képen). Sajnos körös-körben az erdő fái blokkolnak minden kilátást.

Északi irányba folytatva, az ösvény a hegy gerincén hullámzik, hol fel, hol pedig alászáll, miközben remek kilátásokkal kecsegtet a tegnapi Schoberstein irányában (lenti képek). Mintegy fél óra elteltével, érkezünk az Anton-Schosser-Hüttehez, mely a hét minden napján nyitva tart. A Schobersteinhütte viszonylatában sokkal szerényebb kínálatú kunyhóról van szó, de éhen-szomjan senkinek sem kell maradnia.

Jól megszolgált ebédszünetünk után még jön a túra fő célja, a Hohe Dirn, ami félórányi könnyű járásra van a Hüttetől. Rendhagyó módon, jelen esetben a csúcs, ami jellegénél fogva inkább egy sziklaszirt, cirka 20 méterrel alacsonyabban van, mint maga a kunyhó. Verejtékfakasztó kaptatásról tehát itt a végső fázisban, szó sem lehet.

Anton Schosser emlékmű útközben a Hohe Dirnre. Anton Schosser a 19. század első felében élt, hazafias népdal szerző, költő volt (Heimat- und Volkslieddichter).

A kilátás a csúcsról délnyugat-északnyugat felé nyílik

Útközben lefelé egy úgynevezett “StarPark”-ra bukkanunk, ami a linzi Kepler csillagvizsgáló kezdeményezése (mondja a felirat rajta)

Szemben a Schieferstein, balra egy kitett szirttel (Steinerner Jäger, kővé vált vadász), ami egy furfangos szóló célom lenne. Lent lásd nagyításban, tán még a csúcskereszt is kivehető.

A gyengéd csúcsostrom után immár nem marad más hátra, mint hasonlóan laza stílusban visszaballagni a kiindulópontunkba. A tegnapival összevetve, jóval egyszerűbb, illetve könnyebb vállalkozás.