Képzelj el egy fiatal rendőrnőt, aki hivatását meggyőződésből gyakorolja. Aztán képzeld el őt, amint egy elkóborolt gyermek szüleinek kénytelen átadnia azt a szörnyű hírt, hogy gyermeküket meggyilkolták, holttestére a közeli erdőben találtak. Vagy gondolj arra a fiatalon kinevezett orvosra, akinek közölnie kell veled, hogy a szövetmintáidban agresszív rákos áttétekre bukkantak. Az orvosok tudják, hogy sokan méltósággal veszik tudomásul a szörnyű igazságot, míg mások megpróbálják kétségbeesetten tagadni azt. 

Bármi legyen is a reakció, aligha lehet megszokni a rosszhírmondó áldatlan szerepét, sokan irtóznak is tőle mindvégig. Mi felmentettük a törvényszéki bírókat a halálos ítélet kimondásának félelmetes kötelezettsége alól, de nekik legalább némi vigaszt nyújtott az ítéletek gyakori erkölcsi megalapozottsága, igazolhatósága. Orvosok és rendőrök viszont nem bújhatnak ki e kötelezettségük alól.

Ugyanezen okokból kifolyólag az összes eddigi írásaim közül ezt a cikket vetem a legnehezebb szívvel papírra. Gaia elméletem a földet élő szervezetként kezeli, és nyilván minden, ami elő, az vagy jó egészségnek örvend, vagy pedig betegségtől szenved. Gaia jóvoltából lettem bolygóközi (planetáris) orvos, komolyan véve a feladatom és most sajnos rossz híreim vannak.

A világszerte működő klímakutató központok, melyek hasonlatosak egy kórház patológiai laboratóriumaihoz, jelentést készítettek a Föld fizikai állapotáról. A klímakutató szakemberek komoly válság jeleit, és egy akár 100 000 évig tartó halálos láz jöttét látják beteljesülni. El kell most mondanom nektek, a Föld családja hozzátartozóinak és bizalmas barátainak, hogy a civilizáció és mi mindannyian halálos veszélyben vagyunk.

Bolygónk több mint hárommilliárd éves történelme során túlnyomórészt folyamatosan képes volt egészségben, jó állapotban tartania önmagát olyanformán, ahogyan azt egy élő állati szervezet is teszi. Szerencsétlen véletlen csupán, hogy pont akkor kezdtük őt szennyezni, amikor a nap túl forróvá vált. Lázat okoztunk neki és állapota romlani fog mindaddig, amíg kómába nem esik. Azelőtt is megesett már ilyen vele, ám 100 000 évig tartott, míg felépült belőle. Miénk a felelősség és szenvedni fogunk a következményeitől: az évszázad elteltével a mérsékelt égövben az átlaghőmérséklet 8 fokkal, a trópusokon 5 fokkal fog megemelkedni.

A trópusi földrészek elcserjésednek, elsivatagosodnak, és nem fogják tudni többé betölteni regulációs szerepüket. Ehhez hozzáadódik a föld felszínének azon 40% -a melyet élelmezésünk, a mezőgazdasági termelés károsított.

Különös módon a napsugarak egy részét most még visszaverik az északi hemiszféra fölött lebegő porrészecskék (aerozolok), ezzel némileg csökkentve a globális felmelegedés mértékét. Ez a globális tompítás azonban csak átmeneti és néhány nap alatt eltűnhet, mint a füst, melyet követően az üvegházhatás teljes forróságának leszünk kitéve. Egy olyan őrült klímával van dolgunk, amit csak véletlenül hűt még ez a füst de még e század vége előtt milliárdok fognak meghalni és csak kevés utódlásra képes ember fog túlélni valahol az Északi-sarkon, ahol a klíma még elviselhető lesz.

Elhibáztuk, mert nem vettük észre, hogy a Föld önmaga szabályozza az összetételét és a klímát. Úgy avatkoztunk be, mintha mi lennénk a Föld egyedüli igazgatói. Ezzel a rabszolgaság legrosszabb formájára ítéltük önmagunkat. Mert ha elvállaltuk a föld intézőinek a szerepét, akkor felelősséggel tartozunk mind a légkör, az óceánok mind pedig a kontinensek életre alkalmas állapotáért. Ez egy olyan feladat, melyet hamarosan képtelenek leszünk ellátni, holott korábban, még mielőtt ilyen csúnyán elbántunk volna Gaiaval, ő ezt kérés nélkül, gondoskodóan, magától tette.

Hogy megértsd a feladat képtelenségét melyet elvállatunk, gondold el, hogy miképpen szabályoznád véred összetételét vagy annak hőmérsékletét? Akinek nincs veséje, ismeri azt a mindennapos, soha véget nem érni akaró folyamatot, amivel a víz, a só és a proteinek megfelelő adagolására jár. A technológia alkotta dialízis ugyan segít, de távolról sem helyettesítheti az egészséges, működő vesét.

Új könyvemben (The Revenge of Gaia) kifejtem ezeket a gondolatokat, ám joggal kérdezheted, miért tartott a tudománynak ilyen sokáig felfedni a Föld valós természetét. Úgy gondolom, azért, mert Darwin víziója annyira egyértelműnek és világosnak tűnt hogy mostanáig tartott a megemésztése. Az ő idejében alig tudtak valamit az atmoszféra és az óceánok kémiai összetételéről és ezért nem volt értelme azután kutatni, hogy az élőlények miképpen tudnak alkalmazkodni a megváltozott környezeti körülményekhez.

Ha akkor ismert tény lett volna az élet és a környezeti tényezők szoros összefüggése, Darwin tudta volna, hogy az evolúció nem csak az élő szervezeteket érinti, hanem a Föld egészét. Akkor úgy tekinthettünk volna a Földre, mint egy élőlényre és tudtuk volna, hogy nem szennyezhetjük levegőjét, nem használhatjuk úgy a bőrét, az erdőket és az óceánokat, mintha csupán táplálkozásunk és lakásunk nyersanyagforrása lenne. Ösztönösen éreztük volna, hogy ezt az ökológiai rendszert érintetlenül kell hagynunk, mivel az szerves alkotórésze egy élő Földnek.

Nos mitévők legyünk? Legelőször is vegyük észre a változások szörnyű gyorsaságát és tudatosítsuk milyen kevés időnk maradt a cselekvésre; majd minden közösségnek, minden nemzetnek úgy kell mozgósítania és alkalmaznia meglévő erőforrásait, hogy a lehető leghosszabb ideig tarthassuk fenn civilizációnk. A mi civilizációnk roppant energiaigényes és nem tudjuk az összeomlás azonnali veszélye nélkül egyszerűen kikapcsolni, hanem helyette egy biztonságos energiacsökkentést kell végrehajtanunk. Mi a Brit Szigeteken megszoktuk, hogy az egész emberiség érdekeit tartsuk szem előtt, és ne csak önmagunkra gondoljunk, ám a környezeti változások következményeivel itt az Egyesült Királyságban egyedül önmagunknak kell elboldogulnunk.

Sajnos nemzetünk annyira urbanizált, mintha valamennyien egyetlen nagyváros lakói lennénk és csak rendkívül kevés mezőgazdasági, és erdőterületünk van. Teljesen rá vagyunk utalva a világkereskedelemre, és a klímaváltozás meghiúsítja számunkra a tengerentúlról származó rendszeres élelmiszer- és üzemanyagellátást.

Megtudunk majd termelni annyit, hogy valahogy elboldoguljunk például a Második világháború idején alkalmazott fejadagokkal, de nincs elég földfelületünk arra, hogy biodízelt termeljünk és nevetséges az elképzelés, hogy szélerőmű farmokat telepítsünk. Meg fogunk tenni minden tőlünk telhetőt, hogy túléljünk, de nem látom annak esélyét, hogy az Egyesült Államok vagy Kína fejlődő gazdasága időben visszafogja majd magát, pedig ők az emisszió fő forrásai. Az elképzelhető legrosszabb fog velünk megtörténni, és a túlélők alkalmazkodni kényszerülnek majd a klíma poklához.

A legszomorúbb, hogy Gaia legalább annyit fog veszíteni, vagy még többet, mint mi magunk. Nem csak az állatvilág és egész ökológiai rendszer fog elpusztulni, hanem az emberi civilizációval a bolygó egyik drága alkotóeleme is. Nem csupán csak járvány vagyunk, hanem intelligenciánkkal és kommunikációs képességünkkel a bolygó idegrendszerét alkotjuk. Általunk Gaia az űrből tekinthet önmagára és megértheti helyét az Univerzumban.