Sztefano-Space

A hétvégén újfent dolguk akadt a hegyi mentőknek a Raxon. Túrára teljesen alkalmatlan idő ide, lavinaveszély oda, egyesek mégis ilyenkor találnak útnak eredni. Most egy 55 éves apa és 22 éves fia, gondolták úgy, hogy ők dacolhatnak az elemekkel. Szombaton neki is veselkedtek a Rudolfsteignek, hogy a továbbiakban elérjék a Waxriegelhaust. A betyárját! Nem semmi terv a javából! Tudniillik aki ismeri a terepet, (ezt nyugodt szívvel állíthatom), az tudhatja, hogy ez az útvonal még nyáron, optimális viszonyok mentén is elég hosszúra nyúlhat. Legalább 6 – 7 órát kell rászánni. Emilyen télies, havas viszonyok közepette viszont, szerintem, racionálisan gondolkodó ember erre nem vállalkozhat.

Aki már próbálta, tudhatja, hogy a Rudolfsteig nyáron sem alábecsülendő kaland. A két férfi valahol ez után, a Klobentörl környékén, azért belátta, hogy a tervük kivitelezhetetlen és keresték a kiutat. Sajnos rosszul! Nem tudni, hogy vajon nem ismerték a Gaißlochot, vagy továbbra is illúziók mentén gondolkodtak, de annyi biztos, hogy rossz döntést hoztak, megpróbálni ott leereszkedni. Megítélésem szerint, az egyedüli lehetséges és kivitelezhető variáns a rendes-becsületes visszaút lehetett volna, mely bár hosszú, de sokkal jobb alternatíva, mint a Gaißloch. 16:00 órára nyilvánvalóvá vált, hogy a télies viszonyok túlmutatnak képességeiken leereszkedni a Gaißlochban és kapcsolatba léptek a hegyi mentőkkel, majd a Dirnbacherhütteben várakoztak a megmentésükre. A mentőszolgálat emberei gyalog indultak keresésükre lentről, mert helikopter nem szállhatott fel az ítéletidőben. Több órás küzdelem után meglelték a bajbajutottakat és 22:30-re kötélhágcsón, biztonságban leeresztették őket a Gaißlochon át.

Erre nyilván létezik többféle definíció is, de az ultimatív meghatározás úgy szól, hogy errefelé (a Geutensteini-Alpok vidékén) akkor kezdődik meg a tél, amikor az Unterbergen megjelenik az első sítúrázó által húzott sítalpnyom. És íme, folyó hó 25.-én 13:46 órakor az angyalok táncra perdültek az égen, Holle-anyó kipillantott az ablakon és megszólaltak az egek magasztos harsonái, mert az Unterbergen az első sítúrázó meghúzta az isteni vonalat, és tehát megnyitotta a telet.

Abban is biztosak lehetünk, ismerve a korai sítúrázók szellemi-mentális állapotát, hogy ez a szentéletű illető, már augusztusban, amikor még nem ült el a kánikula, beállította az előszobája ajtajába s sítalpakat, fóka szőrrel és minden egyéb szükséglettel ellátva, hogy amikor eljön az ideje, azonnal lecsaphasson. Közben mindegy, hogy egy, vagy csak két centiméternyi vastagságú a hó, vagy hogy lefelé sikláskor több sarat, mint havat kavar fel. Ez már csak részlet, apróság, mellékzönge! Az első, szépen meghúzott sítalpívnek az Unterberg szövetébe kell íródnia. És így akkor, már tél van! Csókol benneteket anyátok, Rezső…. (mondta a sítúrázó )