Valami elképzehtetlen örület ez a tavaszi paranoiás gyújtogatási kényszer! Nem tudni honnan származik a hiedelem, hogy akkor teszünk jót környezetünknek, ha bozóttüzet rakunk és így elégetjük a aljnövényzetben csendesen rothadó tavalyi leveleket meg a fennakadt szemetet (amiböl egyre több van). Szinte kélyes örömöt éreznek sokan és még büszkék is a "jótékony" eröfeszítesükre, hogy tavaszi nagytakarítást csinálnak a mezön. Ez a jóságosnak és hasznosnak hitt fáma körülbelül olyan közel van az igazsághoz mint nagyszüleink nyílt sebekre öszinte jóhiszemüségböl alkalmazott trágyapakolása. A másodlagos fertözések okozta lázhalál Isten fennkölt akarata volt csupán? De Ti már írni olvasni tudtok – legalábbis azt állítja rólatok a statisztika – és régen fel kellett volna ismernetek, hogy a bozóttüzzel a kevés még megmaradt mezei vadat és utódait füstölitek csak ki. Kiirtjátok még azt a kevés bogarat, pókot ízeltlábút, madarat is ami valahogy túlélte brutalitásinkat.
Ne égessétek fel a mezöt! Ne gyújtsatok bozzóttüzeket! Ha hasznos munkát akartok végezni szedjétek össze inkább az el nem rothadó müagyag szemetet, gyüjtsétek össze a gumiabroncsokat és eldobott fáradt olajas flakonokat. Így segíthettek egy cseppnyit ha már mindenáron a mezöbe kell mennetek ilyentájt. Jaj Istenem, ezt miért nem taníntják az iskolában?
