A tatárok a saját elfejtett taktikánkkal vertek meg


 

Tatarjaras Ki ne hallott volna a tatárjárásról. Béla barátom hívta rá fel a figyelmem, hogy az Élet és Tudomány idei 19. száma a Muhi csatával foglalkozik. Eszerint 1241 április 11-én IV. Béla hites uralkodónk és királyunk serege megsemmisítő vereséget szenevdett Batu kántól. Négyesi Lajos cikke megpróbálja beazonosítani a csata helyszínét mely mint kiderül nem azonos a mai Muhival. Négyesi a vereség okaira is megpróbál fényt deríteni. Az elemzés számomra különösen megrendítő eredményre jut, holott, őseinkre tett korábbi utalásaim miatt nem kellett volna, hogy ez meglepetésként érjen. Idézem:

Az okok

A csatával foglalkozó könyvek és tanulmányok tucatjai ellenére még ma sem tudjuk, hol volt pontosan az összecsapás helyszíne, de abban sincs egyetértés, hogy mi volt a vereség oka. A legelfogadottabb magyarázat szerint a magyar vitézek 1241-re csak nyugati módra tudtak harcolni, és elflejtették őseik lestaktikára épülő harceljárását. Valóban, a 899-es itáliai hadjárat során a kalandozó magyarok a mongolokhoz hasonlóan arattak győzelmet, amikor Páviáig törtek előre, majd színleg visszavonulva hosszú napokon keresztül csalták maguk után az olaszokat a Brenta folyóhoz. Itt azután a főerők jól szervezett lesállása várta az ellenséget, és Berengár magát győztesnek érző seregét lakomázás közben támadták meg és verték szét. Három és fél évszázaddal később szinte ugyanez játszódott le Pest és a Sajó között, csak akkor már mi voltunk a szenvedői a vereségnek.

Muhi_Csata Mindez jól illusztrálja a mi saját testre szabott nemzeti Nagy Felejtésünk katasztrofális kihatásait, ami pedig a gyakorlatban úgy zajlott, hogy a környező totalitárius mezőgazdálkodást folyó elvevő népek kegyetlenül elvették tőlünk identitásunkat, valllásunkat, gondolkodásmódunkat és kultúránk minden egyes drágakövét. Cserébe megkaptuk puszta létünket egy idegen germán tradicióra épülő keresztényi államot, ahol a Szent Német-római Birodolam játékszabájai szerint homokozgathattunk magunknak. Ez a kényszerű kultúrális örökség ezer éven át kínozta nemzetünket egyik tragédiából a másikba döntve minket. Még ősi rovásírásunk elfelejtését is elrendelték nekünk, szerencsére hézagos sikerrel – de ez egy más történet .

Kategória: Hobbies | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s