Apocalypto és civilizáció


 

Apocalypto_ Sokáig vonakodtam megnézni Mel Gibson Apocalypto c. filmjét – féltem a brutalitásoktól, a kínokat bemutató jelenetektől meg minden hasonlótól. Talán az előző Passion Christi hatása miatt is nehezemre esett túltennem magam a fogadkozáson, miszerint egy jó időre elég volt Mel Gibsonból. A döntésen tehát mostanra túl lennék. Megelégedéssel kell nyugtáznom, hogy érdemes volt az estét rászánnom. Nem tudom megítélni a filvásznon látható szörnyűségek bemutatásának történelmileg hiteles voltát, ám talán a jelentek, a nézők szemszögéből, mégsem lépnek túl egy ugyan elég magasra helyezett, de mégis valahol létező és meghúzott képzeletbeli fájdalomküszöböt.

Azon túl, hogy egy izgalmas és fordulatos történet részesei lehetünk a filmnek egyéb, mélyebb kultúrtörténeti vonatkozásai is vannak. Ezek az értékek (olvasva az Amzonon a pozitív kritikákat) sajnos rendre rejtve maradnak a legtöbb néző elől. Azon tűnődöm, hogy Mel Gibson tudatoson szőtte-e bele azokat a bizonyos kultúrtörténeti elemeket az alkotásába, avagy csak az igyekezet vezette őt rá a lehető legtarkábra színezni a sztori nem súlyponti részeit is. Akik ismerik Daniel Quinn munkáit, bizonyára azonnal tudják miről beszélek. Különösen akkor, ha márBeyond Civilization a Beyond Civilization c. könyvét is elolvasták, ahol Quinn külön is kitér az amerikai kontinens civilizációira. Az Apocalypto különös értéke – legalábbis a számomra –abban rejlik, hogy bemutatja az elképzelést arról, ahogyan a terjeszkedő civilizáció felfalja a környező, ősi, ártatlan törzsi kultúrában élő népeket. Bemutaja azt a nyomort, amit csak a civilizáció építése hozott meg az embereknek és ami teljesen idegen volt a természeti népeknél. Idegen volt évszázezredeken, évmilliókon át. Láthatjuk, hogy a megváltás különös gondolata is csak ott és akkor kél és szökken szárba, ahol a kín és a nyomor már teljesen elvislehetlenné teszi az életet. Érzékelteti és jól bemutaja azt is, hogy a félelem addig teljesen ismeretlen formájával kényszerülnek konfrontálódni a törzsi kultúrák. Ehhez hasonló szörnyeteggel az evolúció évmilliói során még nem találkoztak. Ez a félelem túlmutat a természeti erők okozta pusztítás miatti félelmen, túlmegy a vadállatok támadása miatti rettegésen és túl mindazon az emberi gonoszságon mely elképzelhető volt még számukra. A szörnyű félelem, mely begyűrűzik a szívbe, a zsigerekbe és megkeseríti az életet, ugyanúgy mint ahogyan egyetlen csepp olaj tesz hasznavehetetlenné több száz liternyi tengervizet. A külömbségek civilizáció és törzsi kultúra között nem lehetnének nagyobbak. Olvasd Daniel Quinnt, többet is megtudhatsz,… ha érdekel. Az is lehet, csak túl élénk a fantáziám, de ezt döntse el mindenki saját maga.

Kategória: Books | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Az élet értelemtlenségébe vetett hit | SztefanoSpace

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s