Újra itthon


 

Seattle_Running Az amerikai hét sebesen telt el. Unatkozni egyáltalán nem volt módom a sűrű program miatt. Szerencsére egy alkalommal, szerdán be tudtam iktatni egy igazi csemegét, egy majdnem kétórás kocogást az Elliott Bay partján. A mesés kilátás az öbölre, hosszabb táv megtétele esetén (úgy 10km fölött) sajnos csak a félúton élvezhető. Északnyugati irányba haladva, az egyik jobbkanyar mögül váratlanul felbukkanó prózai ipari kikötő (Port of Seattle) véget vet a az élvezetes kulisszának. A keskeny, továbbhaladást biztosító ösvény vágányok és raktárudvarok közé ékelve kanyarog tovább, helyenként egyetlen karnyújtásnyi szélességű sávra szűkülve (lásd az útvonalat a képen). Visszafelé fordulva és szerencsésen újra kiérve az öböl partjára, kárpótlást nyújtott a nem mindennapi panoráma. A lenyugvó nap teljes pompájában világította meg a belváros balról előtornyosuló felhőkarcolóit, illetve szemközt a ködös horizont mögül előbukkanó Mt. Rainier 4392 méteres behavazott csúcsát. Ebből a látószögből, azaz délkeleti irányba kocogva, úgy festett, mintha a hegycsúcs pillanatnyi szeszélyében megkoronázná az Elliott Bay csendes víztükrét. Az újonnan rendbe hozott parti sétányon lehet beérni a turistáktól nyüzsgő régi mólókhoz (Alaskan Way). Az utolsó szakaszon még egy kb. Seattle_Rainier1húszemeletnyi meredek kaptatót kell a lelkes kocogónak megtennie, hogy visszérjen a belvárosba.

Kategória: Travel | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s