Augusztus 20. utózöngéi


 

Mielőtt a téma újabb egy évre szunnyadó feledésbe szenderülne, szólni bátorkodnék arról, hogy megítélésem szerint a magyar társadalom és különösen a szakmai körök teljesen egyoldalúan viszonyulnak az államalapítás történelmi tényéhez. A legbántóbb az egészben az a hamis sugallat, miszerint a kereszténység felvétele tett minket, magyarokat nemes és haladó szellemű civilizált néppé. Mert annak előtte, úgymond tudvalevő, hogy vadak és barbárok voltunk, nyereg alatt puhítottuk a nyers húst és válogatás nélkül gyilkoltunk amerre hordáink jártak (korabeli germán források nyomán). Ezzel szemben Róma és az anyaszentegyház a lét a haladás és az egész emberi nem erkölcsiségének kristálytiszta forrásai, amihez „önkéntesen” csatlakozni és törvényeinek ájtatosan alávetni magunkat a világ legtermészetesebb és legkívánatosabb dolga volt. Mintha éppenséggel a magyar törzsek is csak azért jöttek volna át Lebédiából, hogy majdan felvehessék a kereszténységet, ami pedig nekünk pont úgy hiányzott, mint a halottnak a szenteltvíz. Megvolt pedig a mi kiforrott elképzelésünk a világ dolgairól annak előtte is, ugyanúgy, mint az amerikai és ausztrál (aboriginis) bennszülött törzseknek, mindaddig tudniillik, amíg a fehér hittérítők alapos munkájukkal azt ebek harmincadjára nem juttatták.

Igaz, van jó okunk is rá, tényleges ünnepként megélni ezt a történelmi napot (erről szólnak az egyoldalú dogmák – köztük nem kivétel a népszerű rockopera sem), ám legalább annyi okunk lehetne nemzeti gyász, avagy kegyeleti napként is tekinteni rá. Mi nem vagyunk ugyanaz a nép, mint amely a Vereckei hágón át jött a Kárpát-medencébe. Ama Árpád vezette honfoglalók nem léteznek, mert kihaltak és végleg eltűntek, úgy ahogyan eltűntek az avarok, a hunok és a többi nép, akik egykori létét ma már csak archeológiai leletek bizonyítják. Annyi létezik ma az ősmagyarságból, amennyi legendáiból fennmaradt, és az bizony elenyészően kevés. Hagyományaiban él a nemzet. Az államalapítás, személyes nézetem szerint, inkább gyásznap, Mohács és Világos szinonimája, mert „civilizált” alapossággal irtotta ki népünk teljes évezredes kulturális örökségét, vallását, felfogását, a világról kialakított nézetét, törvényeit, írásosságát és lelkületét.

Meglehet, biológiailag, génjeinkben továbböröklődtek sajátos jellemvonásaink, ám az államalapítással lénygében egy teljesen új nemzet született. Ez az új nép, javarészt átvett germán szokásokra építette fel államát, latin írással, római joggal, görög eredetű kultúrával és szláv mezőgazdasággal, amik között csak nyomaiban, úgymond dudvaként, kiirtandó és szégyellnivaló örökségként maradt fenn őseink hagyatéka. A keresztény magyar saját két kezével temette el őseit, így nagy szolgálatot téve a szomszédos elvevő kultúráknak.

Jó lenne időnként kitörni a dogmák bűvköréből, hogy friss levegőhöz jusson tüdőnk a fülledt nyári délutánok nehéz párái után, és hogy új perspektívák távlatából juthassunk új ismeretekhez. Lehet, többek között rájönnénk nemzeti széthúzásunk miértjeire, megérthetnénk az Esterházyak és a Széchenyiek császárpártiságát, megláthatnánk Trianon évszázadokra előrevetített rémárnyékát, és talán még szuicid hajlamaink mibenlététére is magyarázatot találnánk.

Kategória: News and politics | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s