A megújuló energiaforrások csapdáiról


 

A Lebensart című magazin legutóbbi száma konkrét adatokat tartalmazó írást közöl korunk modern őrületéről a CO2 elleni szélmalomharc jellemző fintorairól. A cikk címe magyarul Teljes gázzal a zsákutcába (Mit Vollgas in die Sackgasse – az online cikk a teljes nyomtatott változat részletét tartalmazza csak).

A dolog lényege abban áll, hogy az EU okos döntéshozói összedugták a fejüket és elgondolkodtak azon, hogy miképpen lehetne a klímaváltozás elleni harcot az üres szólamok mezsgyéiről átterelni a kemény tettek világába. Ez a kapitalista viszonyok között, mint jól tudjuk, csak úgy működhet, hogy ha bizonyos tőkecsoportosulások előtt megkecsegtetik a busás és nagyon is kézzelfogható haszon reményét. A hatalmas olaj lobbinak keresztbetenni tudvalevő nem tanácsos, viszont lehet vele jól szövetkezni, főleg akkor, ha a törekvésben, egy ugyanebben a tőke-ligában játszó klub támogatása is garantált. Ezért aztán aligha lehet rajta csodálkozni, hogy céljai elérésében az EU a totalitárius mezőgazdaságban találta meg a legpompásabb szövetségest.

Arról van szó, hogy az EU rendelete alapján 2020-ig az üzemanyaghoz (legyen az benzin vagy gázolaj), a tagállamokban legalább 10%-ban megújuló energiaforrások származékait kell vegyíteni. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a mezőgazdaság ettől a pillanattól kezdve (olaj-)államilag garantált stabil felvásárlóra talál. A dolog további implikációja, hogy természetesen üzemanyagot nagyobb haszonkulccsal lehet termelni, mint mondjuk sárgarépát vagy kenyérbúzát, mert az egyre szaporodó nagyétkű (pl. SUV) járművek tulajdonosai meg tudják fizetni az üzemanyag árát, míg egyre többen vannak az olyanok, akik az étel árát sem. Ám mindez még csak polémia, jöjjenek a konkrétumok.

Ausztriára nézve a 10%-os vegyítési kötelezettség repcenyelvre lefordítva annyit jelent, hogy ha ezt hazai forrásból kell előállítani és megtermelni, akkor ehhez 700 000 hektárnyi földterület szükséges, ám a valóságban, Ausztriában csak 70 000 hektár alkalmas repcetermesztésre. Tehát az üzemanyagrepce mintegy 90%-t importálni kell majd. Mivel az EU tagállamok egyike sem képes az EU előírásának megfelelő mennyiségű repcét saját erőforrásból otthon megtermelni, az történik majd, mint ami már a gyarmatosítás és egyéb kizsigerelések történelmében jól bevált, hogy a gazdasági miniszterek végigkilincselnek majd a harmadik világon, meggyőzve az egyébként is éhínséggel küszködő országokat arról, hogy jobb lesz nekik, ha ezután majd az EU-nak szállítanak olajos magvakat. Az egyébként is korrupt hierarchiával megáldott Dél- Kelet Ázsia és Dél-Amerika országaiban a szója és az olajpálma ültetvények már ez idáig is komoly környezeti károkat okoztak. Közben az innen származó termést csaknem kizárólag az USA-ba és Európába exportálják. Hogy minek? Az állatállománynak kell, hiszen a kukorica legutóbb is bio-üzemanyaggá lépett elő.

Intő példa lehetne pedig az etanol üzemű járműveiért (még mindig) hangosan éljenzett Brazília. Az ország cukornád ültetvényei miatt elszenvedett környezeti károk már most is sokszorosan túltesznek egy esetleges tisztán csak kőolaj alapú járműpark esetén okozott CO2 terhelésen. Köztudott, hogy e rablógazdálkodás ára az esőerdők irtása (naná, majd a sziklás hegyi lejtőkön termelnek) és irdatlan mennyiségű növény védőszer szétszórása. Brazíliában egész falvak lettek megmérgezve és a szó szoros értelmében kiirtva az alkoholüzemű járműflotta fenntartása érdekében. Közben az élelmiszerek ára felfelé kúszik (ezt már az EU-ban is észrevettük), hiszen tényleg nem érdemes paradicsommal meg salátával vesződni, ha a totalitárius mezőgazdaság szövetségesévé felfejlődött olaj lobbi garantált árat fizet a biodízel alapanyagáért.

Megjegyzem, ez ismét csak azt bizonyítja, hogy a tőkés viszonyok teljesen alkalmatlanok a szent tehén, a minden határon túli exponenciális növekedés bárminemű visszaszorítására, hiszen a növekedés ellen (konkrét esetben a széndioxid növekedése ellen) ismét csak növekedéssel védekeznek (igaz más területen), mely ismét csak növekedést produkál, hogy valahol a kör megoldatlanul bezáródjon.

Ja, és közben egyáltalán nem biztos, hogy a széndioxid kibocsátás az, ami ellen elsődlegesen el kellene járni – de erről majd egy más alkalommal…

 

Kategória: Global Warming | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s