Indoktrinációkról


 

Egy régi film kapcsán, amely Ausztriában, az Anschluss idején játszódik, elmerengtem néhány pillanatra azon a szörnyű megmételyezett, lehetetlen, fertelmes szuggesztiókkal átitatott helyzeten, melybe az érintett országok lakói egyszerre csak úgy belecsöppentek. Vajon én mit tettem volna? Te mit tettél volna? Képes lettem volna ellenszegülni? Egyáltalán lehetséges volt valamiképp ellenállni? Esetleg fel lehetett valamiképpen ismerni azt, hogy az adott helyzet nem egészen kóser és valami szörnyű dolog van készülőben? Törődött-e valaki ilyesmivel, avagy az emberek többsége birka-bárány módjára elfogadta az elfogadhatatlant és megpróbált egyszerűen csak túlélni?

És mi a helyzet a mával? Úgy érzed, most demokrácia van, és mindenki szabadon nyilváníthatja ki a véleményét. Érvényben vannak az emberi jogok és állam bácsi gondoskodik betartásukról, ezen felül Te magad döntheted el, hogy mit és mikor teszel? Biztos, hogy ez a nagybetűs szabadság? Vagy esetleg egy nem is olyan távoli jövő történészei ugyanúgy csóválják majd a fejüket, mint azt mi tesszük a jelenben, hüledezve a náci propagandát helyenként üdvrivalgással fogadó tömegek viselkedésén. Meglehet, hogy azok a szerencsétlenek ugyanúgy áldozatai voltak egy civilizációs gépezetnek, mint mi magunk?  Ha ők, akkor nem tudták, hogy az, amibe belecsöppentek bűzlik, mi mennyire lehetünk biztosak saját ítélőképességünk sértetlenségében?

Ellenőrizzük csak le, mennyire indoktrinált minket anyakultúra csecsteje, melyet bölcsőnk óta szívatnak velünk. Itt van példának okáért egy nagyon egyszerű gyakorlat. Készítettem egy négy oszlopból álló táblázatot, melynek minden sora és oszlopa egy-egy híres személyiség nevét tartalmazza. A legtöbbel már nyilván találkoztunk az iskolában. A kérdésem pedig csupán csak az, hogy válaszd ki azt az egy oszlopot, mely szerinted leginkább takarja a történelem szó fogalmát. Igen, arról a történelemről van szó, melyet a szakemberek és a köznyelv is pontosan ilyen értelemben használ.

 

A

B

C

D

Dante Alighieri

Nagy Sándor

Louis Pasteur

Caravaggio

Moliere alias Poquelin

Iulius Gaius Caesar

Pierre & Marie Curie

Michelangelo

Honoré de Balzac

Cortez

Semmelweis Ignác

Bernini

Lev Tolsztoj

Napoeleon

Alexander Fleming

Munkácsy

Jókai Mór

Hitler

Frederick Banting

Picasso

 

Megnézted jól? Tehát, mely oszlopra esett a választásod?

Találgatok…??

Szerintem nagy valószínűséggel a B oszlopot választottad. Igaz? Ugyanis az A oszlopra inkább a világirodalom címke illik mifelénk (nemde bár), a C alatt a természettudományok elismert művelői vannak, az utolsó D oszlopban pedig a képzőművészetek, festészet, szobrászat kiválóságai találhatóak. A hasonszőrű-nevű foglakozásokon bőven találkozhatunk velük –kivéve a történelemórán (és itt tisztelet a kivételeknek).

A második (B) oszlopon eltűnődve van egy bökkenő, hogy tudniillik a haditudományok története de-jure egyelőre még nem tananyag ám de-facto úgy látszik mégis csak az – ha követni tudod, amit mondani szeretnék.

De nézzük csak meg mit is mond, hogyan határozza meg például a wikipédia a történelem szó jelentését. Nos, itt azt olvashatjuk, hogy a történelem nem más, mint „a múltbeli események összessége. Az emberiség múltjának tudományos ismerete. A történelem latin neve, a historia a görög ιστορία szóból származik, ami a hisztorein (kutatni, kérdezősködni) főnevesülése, szó szerinti jelentése: kikutatott tudás, elbeszélés, beszámoló”.

Tehát sem a fenti idézet, sem pedig egyéb más, mondjuk a Cambridge Advanced Dictionary meghatározása alapján nem lehet különbséget tenni az oszlopok között. Kiemelni sem szabad egyet sem, hiszen valamennyi személyiség múltunk egy-egy fontos és meghatározó egyénisége volt, kisebb vagy nagyobb mértékben, ilyen, vagy olyan formában, de vitathatatlanul hozzájárultak mai életvitelünk és a civilizáció fejlődése alakulásához.

Mi viszont, a jelenben, ha észrevetted, egy olyan sugallat áldozatai vagyunk, mely a történelmet majdnem és kizárólag a nyers hatalom, a háborúk, az erőszak, a forradalmak a szenvedés az elnyomás a vér és a kínok szemszögéből szemléli. Nagy Sándor birodalomépítése, az valami! Istenemre, az ókori Róma hatalmi apparátusa, a dicső hadvezérek, Antonius, Crassus, Pompeius és a császárok a történelem igazi alakítói, ugye? Napóleon, egyet tüsszentett és megremegett Európa, Hitler kora rettegett nevét pedig talán többen ismerik ezen a bolygón, mint bármely más történelmi személyiségét.

pnelsontrafalgarsquare De vajon mi különlegeset tettek a véreskezű diktátorok összehasonlítva pusztításaik kétes gyümölcseit akár Semmelweis Ignác felfedezéseivel, akár pedig Fleming penicillinjével. De összevethettem volna a vérmezők hóhérait az olyan gyönyörűséges értékek megalkotóival, mint Bernini, Munkácsy vagy Tolsztoj.

Mi pedig, a történelem fogalmán gondolkodás nélkül mégis a megszervezett pusztítást, az ellenállását, a kimondhatatlan atrocitásokat és azok elkövetőiről illetve az áldozatokról szóló hőskölteményeket értjük. Egy beteg világ beteg nézeteitől megtévesztett lét és valóság termékei ezek? Nézzünk csak körül jobban. Mondjuk Párizsban. A Pantheon a francia múlt kiválóságainak közös emlékhelye, ahol Hugo, Zola, Dumas és mások sírjai szerényen megférnek egymással, míg a diktátornak, Napóleonnak külön szentély jár az Invalidusok Dómjában. És Londonban a Westminster Abbey csendesen őrzi Darwin, Newton, Livingstone és más volt kiválóság földi maradványait, míg Nelson Admirálisnak, Trafalgár hősének kiemelt hely jár nemcsak a St. Paul székesegyházban, de a róla elnevezett egyik legnagyobb londoni tér diadaloszlopának a legtetején is.

Észrevetted-e, hogy Petőfi is csak addig tárgya az úgymond igazi történelemnek, amíg a Forradalom és a Szabadságharc költője, akinek a segesvári csatában nyoma veszett. Avagy Balassi Bálintot is csak azért említi a történelem, mert megírta A végek dicséretét, egyébként lírájával, szerelmes verseivel legfeljebb csak a magyar irodalomórán találkozhatnánk vele. És mi a helyzet Gárdonyival, Az egri csillagokkal – ő is belefér még ilyen vonatkozásban a történelembe? Avagy nem az lenne-e a dolgok rendje, hogy a hóhérokról a nyomorult pszichopaták és a tömegpusztítás történelmében tanuljunk és az igazi egyszerű történelemben valami ezektől sokkal fontosabbról, mondjuk arról, hogy „Hogyan lettek ilyenek a dolgok?”

Kategória: Humanity, soul, mind | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Mohari András szerint:

    Bizony belesétáltam a B-s csapdába. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy értelmetlen szétválasztani e neveket „történelmiség” szempontjából, de aztán gyorsan választottam és olvastam tovább. Ha több időt adtam volna magamnak, akkor talán nem dőltem volna be. Most már sosem fogom megtudni. :-)Természetesen nem tanulhatunk arról, hogy hogyan lettek ilyenek a dolgok, mert akkor esetleg másmilyenek lennének a dolgok. Azt pedig sokan nagyon nem szeretnék…Üdvözlet egy viszonylag új olvasótól, aki először ír itt hozzászólást:András

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s