Kifogyunk a betevőből?


 

Végre hétvége (juhéé..). Az elmúlt napok tizenkét-órázásai után akad most némi időm blogolni. Ausztriában, a médiákban jelenleg vitatott egyik főtéma az élelmiszerárak drasztikus emelkedése. A világháború utáni hosszú békeidőben még nem lehetett ehhez hasonlót tapasztalni. Egy év alatt helyenként akár 20%-os (pl. tésztaféleségek) emelkedés is tapasztalható. Mindenki naptar_hatlap riadtan tekinget jobbra-balra és találgatja, vajon mitől szökkentek fel különös és soha nem látott magasságokba az alapvető élelmiszerek árai? Pedig nem is olyan régen Európa még azon fáradozott, hogy a senkinek sem kellő hús- vaj- tejhegyeket és más egyéb élelmiszerek felhalmozott tonnáit szakszerűen megsemmisítse. Itt a szakszerű szócskán van a lényeg, ami azt jelentette, hogy úgy elégetni, bezúzni, összetörni, széttrancsírozni, hogy a piacon közben ne zuhanjanak az árak. Miután Kína-India felébredtek és serényen azon munkálkodnak, hogy európai színvonalon pazaroljanak, és amerikai stílusban szennyezzenek, az élelmiszerpiacon is egy csapásra megváltozott a helyzet (miért szerinted talán a kínaiak szivárványködön, avagy angyalhajon élnek?). Hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy a totalitárius agrártermelés minden fortélyos vegyi és gén-kotyvalékai ellenére sem képes már felesleget termelni. Elérkeztünk végül egy olyan küszöbre, mely akár szerény belátó képesség esetén is várható volt. Én azon csodálkozom, hogy mások csodálkoznak. Veled mi a helyzet, te csodálkozol? A politikusok szája habzik, ajkuk remeg, amikor számon kérik tőlük a trendet. Pedig ugyan mit vártunk? Egyre többen vagyunk ezen a hatalmas, de véges méretű földgolyón, ahol egyre kevesebb mind az abszolút számokban kifejezhető mind pedig az egy főre eső megművelhető földterület nagysága.

Megjósolom, mi fog történni – pedig bárki megmondhatja, nem születtem látnoki képességekkel. A mezőgazdasági termelésre alkalmas égövekben fokozódik majd az erdőpusztítás következeteses végrehajtott folyamata (lásd előző bejegyzésem). Pár évtizeden belül az Amazonas és Afrika esőerdői néhány talpalatnyi méretű, nehezen megvédhető rezervátumra zsugorodnak majd, hogy újabb és újabb óriásszántóföldeknek adjanak helyet. Közben nemcsak a Föld lakóssága fog továbbra is nőni, hanem a kőolaj alapú forgalom is. Emiatt aztán a megújuló energiaforrások utáni fokozódó igény tovább emeli az olajos magvak utáni keresletet, ami egyre nagyobb felületű biodízeltermelésre sarkallja a profitra éhes gazdaságokat, és ami végül további élelmiszer áremelkedéshez vezet. Ezt nevezik egyszerű pozitív visszacsatolásnak, vagyis élelmiszerár-spirálnak. Megnyugtat-e, ha azt hallod, a multik máris azon serénykednek, hogy learassák az óceánok víz alatti hínárrengetegeit, mert az így nyert növényekből állítólag kenyeret lehet sütni? Kicsit ugyan palacsintás-spenótos és halszagú is lesz, na meg aztán, nehézfémektől sem mentes, de legalább nem fog korogni a gyomrod. Lehet, a finomságtól a nyugdíjat sem érik majd meg unokáink, de azért jó étágyat!

Magyar linkek http://bocs.hu

Angol linkek (tengeralatti mezőgazdaság):

 

Kategória: Food and drink | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s