Ki Ran Prieur?


 

Ran Prieuer Washington államból (USA), egy különös, friss és felettébb zavarba ejtő jelenség. Ha röviden jellemezni szeretném, minduntalan csak az jut eszembe, hogy az új a fiatal Daniel Quinnel állunk szemben. Írásaiban ugyan nem említi világhírű eszmei rokonát, ám pontosan tisztában van munkájával és ideológiai hagyatékával. Talán azért hallgat róla állhatatosan, mert nem kívánja a konfrontációt? Néhány lényegi pontban ugyanis különböznek álláspontjaik. Mindazonáltal mély elismeréssel nyilatkozik az idős íróról és megjegyzi, hogy „Quinn még sohasem adott senkinek rossz tanácsot”. Az eltérések ellenére megegyeznek abban, hogy a civilizáció önmaga és az élet közössége felőrlése útján halad. Az őrület, aminek részesei vagyunk nem fenntartható. Ran Prieur saját írásait, elbeszéléseit kizárólag a honlapján publikálja, annak ellenére, hogy műveit minden bizonnyal sikerrel vihetné piacra bármely könyvkiadó. Megpróbál stresszt minimalizáló életmódot folytatni. Ideje nagy részét erdei birtokán tölti, ahol száműzte a mérgező vegyi anyagokat, nem használ benzinmotoros fűrészt sem. Hitvallásából idéznék néhány jellemző rövid részletet saját fordításomban (http://www.ranprieur.com/me.html):

Hogyan foglalnád össze nézeteidet?

Az objektív univerzum csak egy mentális képződmény. A valóságnak olyan szerkezete van, mint az álomnak és az álmok mélységeit fel sem tudjuk fogni. Te meg Én olyanok vagyunk, mint két ujj melyek nincsenek tudatában a testnek, és talán a test is csak egy ujjbegy egy még nagyobb más testen, és ez talán így folytatódik a végtelenségig…

Egyetértek a vallással, amikor azt állítja, hogy világunk tudatból, intelligenciából és szándékból fakad, ám a tudománnyal is egyetértek, miszerint a valóság egy improvizáció, mely rengeteg kísérletből és botlásból áll. Néha az ilyen tévedések prózaiak. Mi is most részesei vagyunk egy ilyennek, melyet a jelen emberi közösség „civilizációnak” hív. Ha a bioszféra a test, akkor a civilizáció a jelenlegi formájában egy rákfene, és az egymástól elkülönített önző sejtek burjánzását és pusztítását mi „haladásnak” nevezzük.

A civilizáció nem egy véletlen mázli – az emberi intelligencia és találékonyság elkerülhetetlenné tette, hogy előbb vagy utóbb egy olyan útra lépjünk, melyen ítélőképességünk és bölcsességünk eltörpül és alulmarad szisztematikusan növelt hatalmunkkal szemben. A civilizáció úgy általában nem olyan rossz – értékes újításokat és tudást is teremtett. Nem tudom azonban, hogy valaha megtaláljuk-e a rákos magatartásból kivezető utat, és ha netán mégis, akkor nem tudom ez a folyamat meddig tart majd.

Megjegyzés: kiemelések tőlem.

Kategória: Humanity, soul, mind | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s