Lázasan


 

Reménykedtem, hogy az idén talán megúszom a náthajárványt, de sajnos az elmúlt napokban komplett behódoltam – mint minden évben ilyen tájt. Ezzel futóedzéseimnek is befellegzett néhány hétre. Pedig itt a szép kikelet és őszinte reményeket fűztem ahhoz, hogy az immár három éve folyó rendszeres kocogások nyomán a megerősödött szervezet majd könnyen ellenáll a nyavalyáknak. Úgy látszik ez is csak amolyan civilizációs humbug lehet. Ismerek olyanokat, akik túlsúlyosak, bagóznak, soha nem sportolnak, de annál többet vedlik a bódító nedűt és soha még csak nem is tüsszentenek. Fiatalságom falujában szállóige Náci bácsi, aki kocsmából jövet már-már kiszámítható rendszerességgel landol biciklistül az útszéli árokban. Hűvös éjszakák hajnalán vagy meglelik a szomszédok, vagy kijózanodva, önmaga erejéből, felébred, felpattan a járgányára és tovavitorláz. Ám senki sem emlékszik rá, hogy valaha is beteg lett volna. Ezt add össze, a betyárját! Én meg itt letekerek hetente legalább 40 kilométert, aztán megfúj a tavaszi szellő és úgy omlok össze, mint a kártyavár. Lehet, hogy az orvostudomány a fennhangon terjesztett nézeteivel ellentétben, gyakorlatilag majdnem semmit sem tud? Megpróbálja mérhetetlen dölyfösségében megváltoztatni az évmilliók evolúciós fejlődése során létrejött genetikai anyagot, miközben még a náthajárványt sem képes kordában tartani. Érdekes? Tanulságos? Elszomorító?

Kategória: Health | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s