A jelen és a most


 

Orgonaillat A Zeitgeist című dokumentumfilm (többször is írtam róla), immár magyar feliratokkal is látható. A feliratozás ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, de az angolul nem tudók nyilván jó hasznát veszik. Itt közlöm a misztikus bevezető fordítást, mely a megtapasztalás fontosságára és nagyszerűségére próbálja irányítani a figyelmünket. Az üzenet lényege, hogy ne a múltban, vagy a jövőbe keressük azt, ami a mában is a rendelkezésünkre áll. Chögyam Trungpa Rinpoche, az 1987-ben elhunyt, tibeti buddhista tanítómester, költő, tudós, filozófus 1983-ban készült hangos üzenete ez.

A bevezető szellemével összhangban és a mellékelt kép tanúsága szerint, ma, orgonáimban gyönyörködve én is erőteljesen próbáltam tapasztalgatni a jelent, és a MOST-ban rejlő gyönyörűséget :-))

A “spiritualitás” egy kényes kifejezés, ami azt jelenti: intuíció alapján működni. Az istenhívő hagyomány szeret belekapaszkodni a szavakba. Míg némely cselekedet az isteni alapelvek alapján visszatetszőnek tart, addig más cselekedetekre úgy tekint, hogy elnyerik az isteni …akármit. A nem istenhívő hagyományokban nagyon tisztán látszik, hogy a történetek nem különösebben fontosak. Ami tényleg fontos, az Itt és Most. A Most az határozottan MOST van. Megpróbáljuk megtapasztalni azt, ami rendelkezésre áll ott… abban a pillanatban. Nincs értelme azon gondolkodni, hogy létezett egy múlt, amit újra átélhetnénk. Ez itt a Most. Egy valódi pillanat. Semmi misztikus, csak a „Most”. Nagyon egyszerűen és lényegre törően. És ebben a Most-ban lelhető meg az az intelligenciaállapot, amivel folyamatosan, pillanatról-pillanatra megtapasztalhatod a valóságot. Helyszínről helyszínre. Állandóan. Fantasztikus precizitás vesz bennünket körül folyamatosan. Mégis megrémülünk a Mosttól, így hát, a múltba vagy a jövőbe menekülünk. Életünk annyira gazdag eseményekben, hogy minden pillanatban rengeteg választási lehetőség előtt találjuk magunkat. Bár az igazság az, hogy egyikre sem kellene jó vagy rossz lehetőségként tekintenünk, mivel minden tapasztalat önmagában mentes az ítéletektől. A tapasztalatok nem felcímkézve érkeznek, úgy, mint „ez jó” vagy „ez rossz”. És bár megtapasztaljuk őket, nem fordítunk rájuk megfelelően figyelmet. Nem úgy tekintünk az életünkre, mint aminek iránya, értelme van. Zűrzavarban élünk. Arra várunk, hogy meghaljunk, mert nem megfelelően tekintünk a JelenLÉT-re. Pedig a Mostban rengeteg erőteljes dolgot tapasztalhatunk meg. A Most annyira erőteljes, hogy nem vagyunk képesek szembesülni vele. Ezért folyton a múltban vagy a jövőben élünk. És lehet, hogy emiatt érdeklődünk a vallás iránt. Lehet, hogy ezért masírozunk az utcákon. Lehet, hogy emiatt vádoljuk a társadalmat. Lehet, hogy emiatt szavazunk pártokra. Egészen ironikus… Ugyanakkor nagyon vicces is.

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s