Harmincas


 

Harminc éves érettségi találkozónk volt szombaton Komáromban. Egy kicsit mindig magható a gimnázium történelmi épületébe betérni, különösen az után, hogy hosszú évek telnek el az egyes látogatások között. Öt év után újra szippantani lehetett egy csipetnyit az elmúlt korok levegőjéből. Transzcendens kapcsolatba kívánkozott lépni lelkünk önmaga hátrahagyott darabkáival, melyek tán még most is ott szunnyadnak valahol az ódon ablakok több évtizedes, lepattogóban lévő festékrétege mögött. A fényesre taposott széles lépcsők ugyanúgy simogatták lépteinket, és a járásunk keltette, ismerős, visszhangzó zörejek, hajdani fiatalságunk csintalan mozgékonyságáról suttogott babonás igézetet. A falakon függő jól ismert kortalanul vén tablókhoz újak, ismeretlenek társultak és kereteken, időn, téren át egymást köszöntötte apa és fiú, leány, nagyszülő, unoka, testvér és ismerős. Mind megannyi sors, mind megannyi külön világ, igyekezet, küzdelem, szenvedés, vágy, öröm és kísértés.

A beszélgetések általános és visszatérő motívuma a megélhetésért vívott mindennapos harc, a borotvaélen táncolás tudománya. Említve voltak a riadalmat keltő jelenségek, az emberek és a környezet érezhető eldurvulása, a magasztos erkölcsi értékek jól észrevehető hanyatlása, a jövőbe nem vethető bizalom, a titkos félelem, esetenként a rettegés a lemaradástól a lemorzsolódástól. Szóba kerültek a csalódások, a mára bizonyossággá tisztult tények, hogy hajdani merész vágyaink, céljaink és álmaink aprócska, de mégis fontos töredékei valósultak csak meg. A csorba mozaikok helyenként fénylő darabkái a lényegesek, amik éltetnek.

A fenti gondokon azonban javarészt túltett a vidámság, az oldott hangulat. Finom étellel, itallal is jól ellátva emlékezetes marad az est. Köszönet Szerinek és Olivérnek a szervezésért, gyerekek, jó volt ismét köztetek. Alább néhány pillanatfelvétel, sajna nem túl meggyőző minőségben (ti. mobillal fényképezve).

Amália internetes honlapját Csicsó község történelmi múltjáról itt lehet megtalálni: http://csicso-nagy.uw.hu/

 

IMAGE_004

IMAGE_008

IMAGE_011

IMAGE_012

IMAGE_028

IMAGE_014

IMAGE_016

IMAGE_022

IMAGE_026

Akit netán – a fent felvetett témák miatt – érdekelne, hogy miért lettek ilyenek a dolgok, kukkantson be ide gyakrabban. A türelmetlenebbeknek pedig ajánlom Daniel Quinn magyarul immár harmadik kiadásban most megjelent művét, az Izmaelt. Annyit illik elmondani erről az alkotásról, hogy a világ egyetlen olyan könyve, melynek megírásáért félmillió dolláros díjjal jutalmazták az írót (A Turner Tumorrow társaság díja). A mintegy 180 oldalas könyv tizenegyedik nekifutásra és tizenkét évi munka után készült el. Számomra a Biblia mellett a világ legjelentősebb irodalmi alkotása. Megváltoztathatja vélekedésedet a világ dolgairól – vigyázat tényleg veszélyes agytorna.

Kategória: Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s