Jaj a tudatlanoknak!


 

Az ORF tegnap egy riportot sugárzott a Brit kormány terveiről, miszerint a közeljövőben 10 új atomreaktort kívánnak építeni, hogy egyrészt csökkentsék Nagy Britannia széndioxid kibocsátását, másrészt pedig fokozatosan függetlenedjenek a fosszilis energiaforrásoktól. A riport a csúsztató, nem tisztességes, tendenciózus ismeretterjesztés kiválóan sikerült gyöngyszeme volt. Az atomerőművek mellett szóló nyilatkozatokhoz, a narrátor józanul hangzó, kételkedő ellenvetései lettek ügyes alattomossággal bevágva, minek nyomán megrogyadoztak az előzőekben jól megfogalmazott érvek. A bizonytalan és tudatlan néző a műsor után sziklaszilárdan meg lesz győződve, hogy a britek a józanész teljes hiányában és arrogáns butaságukban döntöttek úgy, hogy a francia példát követik (tudniillik nem az Osztrákot).

Egyetlen jellemző példát ragadnék ki. A kamera egy idillikus tengerparti városkát mutat. A háttérben egy atomerőmű „szörnyűséges benyomást” keltő vasbeton kupolája. Lágyan hullámzó tenger úszik be a képbe. Festői táj, homok, dűnék, lenge fuvallat viszi egy idősebb hölgy haját, feltehetően a Greenpeace képviselője. Éppen egy különös készülékből kivezető csövet tart a föveny irányába. Amint közelíti a végét a talajhoz, erősödő, sűrűn kattogó hangot hallunk. A hölgy állítása szerint a készülék most a kamera előtt is egyértelműen bizonyítja, hogy az atomerőmű máris megfertőzte környezetét, hiszen körös-körül minden sugárzik. Egy katasztrófa, állítja, és ilyenekből akar még többet építeni a kormány. A narrátor azt is mondja hány Becquerel a mért érték, de még mindig nem tudni milyen készülékről van szó.

GeigerMuller Ez minden bizonnyal egy nagyobbacska Geiger-Müller számláló, mely arra szolgál, hogy a radioaktív lebomlás erősségét mérjék. Aki semmit sem tud a háttérsugárzásról, az most máris meg van győzve. A számláló kattogott, tehát volt sugárzás. Igen, de vajon mit is mért pontosan ez a készülék? Tudniillik egy rendes Geiger-Müller érzékenysége lehetővé teszi, hogy a Föld bármely pontján lebomló radioaktívitást észleljen és zajos kattogásba kezdjen, hiszen háttérsugárzás mindenütt kimutatható. Előző írásomban utaltam a tényre, hogy akár három nagyságrendbeli természetes különbségek sem ritkák a Föld egyes térségei között. A számláló kattogása tehát csupán csak azt bizonyítja, hogy a működik. Semmi többet. Itt van egy videó, mely alátámasztja állításomat. Látható, hogy a GM-Tube, ahogy az angol a készüléket hívja, már akkor is kattogásba kezd, ha a kamera közelít felé.

Egy objektív tényelemző riportműsort egészen más szellemben kellett volna megrendezni. Először is szükséges röviden ismertetni a készülék nevét, típusát, mibenlétét és célját. A filmben elhangzott egy adat Becquerelben kifejezve. A témához szorosan kapcsolódó információ, hogy az élő szervezet ért ionizáló sugárterhelést viszont Sievertben mérik és bár létezik bizonyos összefüggés a kért mértékegység között az nem teljesen nyilvánvaló és a tisztázatlanságok rengeteg csúsztatásra adnak lehetőséget. Például megdobálhatok valakit egy csomó pingponglabdával is, amitől majd rendkívül magas Becquerelt fog mérni egy ilyen célra átalakított fiktív Geiger-Müller, ám nyilván nem lesz halálos a támadásom és a Sievertben kifejezett veszélyességem valahol a kimutathatatlanság határán lesz. Ha hasonló méretű acélgolyókkal kezdenék nagy erővel hajigálni, a készülék esetleg ugyanolyan hangosan kattog majd, de most már (Sievertben kifejezve) jóval veszélyesebb vagyok, hiszen így igazi megkövezést hajtok végre.

dosimeter Továbbá az igazsághoz és a témához tartozik, hogy doziméternek nevezik azt a készüléket, vagy inkább lapocskát (lásd mellékelt kép), mely az élő szerveztet élő ionizáló sugáradagot méri. Egy csúsztató riportműsorban nyilván nem lehet elég hatásosan bemutatni egy dozimétert, hiszen az nem ad ki vészt jósló kattogást. Tulajdonképpen semmiféle hangot sem ad ki magából – milyen pech. Egyszerűen csak csendben van. Ilyet hordanak magukra tűzve a nukleáris létesítmények dolgozói, hogy tudniillik pontosan nyomon tudják követni, kit milyen nagyságú sugáradag ért.

Azt is elengedhetetlen lenne tisztázni, hogy mekkora az idillikus brit tengerparti városka rendes háttérsugárzása (atomerőmű nélkül) és mekkora természetes eltérések vannak a lokális mintákban. A talaj összetevőitől függően elképzelhető ugyanis, hogy akár egy-két kilométeres körzetben is nagyságrendbeli különbségek mutatkozhatnak. Ezek után szakszerűen le kellett volna mérni a működő atomerőmű sugárzását mind Becquerelben, mind pedig Sievertben kiszámolni azt az ionizáló adagot, mely az élő szervezetre hat. Ezt nyilván azért nem tették meg, mert általában a természetes háttérsugárzás erősebb és a létező szigorú előírások miatt nehéz érdemben bármit is kimutatni.

Mindez csak azt mutatja, hogy milyen könnyen félre lehet vezetni mindazokat, akik pedig végigjárták a rendes (de nyilván inkább butító) kötelező oktatás lépcsőfokait. Tényleges oktatásról és tudásról természetesen szó sem lehet, hiszen aki leérettségizik (akár fizikából is), pár héten belül tökéletesen elfelejti a radioaktivitást – ha egyáltalán valaha voltak is ilyen jellegű ismeretek szikrái a fejében. De akkor minek nyomta hetente ötször is az iskolapadot, ha ilyen egyszerűen lóvá lehet tenni? Erről a jelenségről Mohari András fordításában, Taylor Gatto kitüntetett, nyugalmazott New York-i tanár vall.

Kategória: News and politics | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s