Az új kommunista kiáltvány


 

derrick_jensen_endgame Szeretem a szókimondó írókat. Ilyen Derrick Jensen, akinek kétkötetes munkáját, A végjátékot (Endgame) már jó néhány napja befejeztem, de még ez idáig nem méltattam. Az első kötet alcíme A civilizációs probléma (The problem of civilization), a második pedig úgy szól, Ellenállás (Resistance).

Nincs kertelés, mellédumálás, szépítgetés. A mintegy 900 oldalas mű azonnal húsz mellbetaszító definícióval indít, amiket az író premisszáknak, azaz előfeltevéseknek nevez. Jensen így kívánja teljes leplezetlenséggel jelezni, mi a szándéka a továbbiakban. Akinek tehát már az előfeltételek megülnék a gyomrát akár azonnal le is teheti a könyvet. A premisszák angol, német és magyar verzióit a következő kapcsolódó oldalakon lehet elolvasni (ajánlanám):

 

Ízelítőül:

Első előfeltevés: A civilizáció nem tartható fenn, és soha nem is lesz fenntartható. Különösen igaz ez az ipari civilizációra.

Harmadik előfeltevés: Életmódunk – az ipari civilizáció – állandó és széleskörű erőszakon alapul. Szüksége van rá, és nélküle nagyon hamar összeomlana.

Nyolcadik előfeltevés: A természeti világ szükségletei sokkal fontosabbak a gazdasági rendszer szükségleteinél.

Derrick Jensen aktív ellenállásra szólít. Sürget az idő – mondja – a Föld haldoklik, nem tétlenkedhetünk. Ha nem állítjuk meg mi magunk a pusztítást, akkor vajon ki teszi azt meg helyettünk? Mennyi a valószínűsége – kérdi – hogy a nagyvállalatok, a multinacionális cégek, a szuper gazdagok, akik kezében a hatalom összpontosul, egy szép napon áhítattal önmaguktól jobb belátásra térnek? Művére ebből a szempontból úgy is tekinthetünk, mint az új kommunista kiáltványra. Az Endgame határozottan az elnyomott, a kisemmizett, a nyomorba taszított Föld életközösségének harcias ökológiai kiáltványa. Ha ők, a hatalmasok nem hagyják abba a Föld szisztematikus pusztítását szépszerével, majd az élet elkötelezett szerelmesei tesznek róla, ha kell akár erőszakkal is.

Könyvében gyakran visszatérő motívum a völgyzáró gátak felrobbantásának a gondolata. A gátak megölik a folyókat, megakadályozzák a lazacok vonulását, pusztítják a halállományt. Az USA területén a kisebb nagyobb folyókon emelt gátak száma eléri a kétmilliót. Egy tragikus példa a híres Colorado River, mely mára már el sem éri a tengert. Az egykor élettől duzzadó mocsaras folyódelta kiszáradt holdbéli táj. A folyó vizét gazdasági hasznosítás céljából gátak terelik (lásd pl. Hoover dam). Túl nagy ár ez, mondja Jensen, a Las Vegas-i golfpályák pázsitjainak öntözéséért. A gátak számára nemcsak az élet betonba öntött akadályai, hanem a civilizáció természet ellen elkövetett atrocitásainak szimbólumai.

Jensen nem bánik kesztyűs kézzel a pacifizmus, számára hamis képviselőivel sem. Részletesen beszél Gandhiról, elveiről, életének kevésbé ismert árnyoldalairól. Jensen a jelen idők nagyszámú békés környezetvédőit azokhoz a náci orvosokhoz hasonlítja, akik a koncentrációs táborokban teljesítettek szolgálatot. Túlnyomórészt és amennyire helyzetük és rendelkezésre álló készleteik engedték – mondja – megpróbáltak ténylegesen is segíteni a raboskodókon. Gyakran osztottak orvosságot, a betegeknek pihenőnapot rendeltek el és megpróbálták még azokat is talpra állítani, akik gyengeségük miatt azonnali elgázosításra lettek volna ítélve. Ám egyetlen dolgot nem kérdőjeleztek meg, magát a rezsimet, mely ezeket az állapotokat előidézte.

A mai helyzet Jensen szerint kísértetiesen hasonlít a nemzeti szocializmus akkori viszonyaihoz. A jelen kollaboráns környezetvédelmi gyakorlat is csak egy szigorúan meghatározott „törvényes” kereten belül történik. Arra szorítkozik, hogy számba vegye az áldozatokat, felbecsülje a hullákat, ellássa a sebesülteket, jóakarattal és korlátozott anyagi lehetőségeken belül megpróbálja helyrehozni a kapitalista gazdasági renden alapuló gyilkos civilizáció által gondatlanul, avagy előre jól megfontolt szándékkal elkövetett kegyetlenkedések következményeit. Eközben a játékszabályokat azok szabják meg, akiknek egyetlen és kizárólagos céljuk vagyonuk gyarapítása.

A civilizáció napjai meg vannak számlálva, mert a hatalmon lévő elit, rövidlátó politikájával, rövidtávú, anyagi céljaik elérése érdekében feláldozza, figyelmen kívül hagyja az élet közösségének hosszú távú céljait ezen a bolygón. Minél tovább marad fenn a nyugati típusú demokrácia, mint ez élet egyetlen helyes útja, annál nagyobb károkat okoz és annál szörnyübb lesz kijózanító földet érés. Éppen ezért egyet tehetünk – mondja Jensen – mégpedig azt, hogy aktívan is hozzájárulunk a borzalmak okozója, a civilizáció ledöntéséhez. Pusztuljanak a gátak, keljenek új életre a folyók. Világ proletárjai egyesüljetek!

Kategória: Books | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Tudati szintek | SztefanoSpace

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s