Aszalt szilva naplementekor


 

aszaltszilva Elolvastam az író Birtalan Balázs, példamutató makacsságomért személyesen nekem dedikált könyvét, melyet, ha nagyon röviden szeretnék jellemezni, akkor úgy fogalmaznék, hogy a nemzet legújabb kori lelkiismerete. Balázs a teljesség igénye nélkül szólítja és nevezi meg az ország és sok esetben az egész keresztényi világ otromba feszültséggócait. Feltárja azok ellentmondásait, rámutat lényegi tarthatatlanságukra.

A könyvnek kicsit olyan az íze, mint az asztalra kitett frissen sütött vegyes töltelékű mazsolás rétesnek. Nem is lehet egyszerre mindet megenni, mert megcsapná az ember gyomrát. Először le kell metszeni az elejét, hogy megízleld a finom almás-fahéjast, aztán jöhetnek a túrós szeletek, meg később a mákosak, amiket én nem annyira szeretek, de megkóstolom mindet. Az író által feszegetett témák számomra nem újak, hiszen internetes naplóján, melyet rendszeresen olvasgatok, majdnem minden téma és cikk, sokszor egy az egyben, fellelhető. Nincs tehát nagy meglepetés, de nem is számítottam ilyenre.

Ez egy mélyen vallásos, igazságra, toleranciára és megértésre szomjazó katolikus keresztény felkiáltása, aki joggal érzi úgy, hogy legtisztább szándékai és legteljesebb odaadása ellenére, sokan elárulták. Vannak, akik tették ezt szerencsétlen véletlenek következtében, avagy tudatlanságuk rabjaként, mások viszont előre megfontolt szándékkal, gyűlölettől vezérleve.

Ha Balázs valamely korábbi inkarnációja történetesen a reformkorban, mint vagyonos ember születik, akkor minden bizonnyal egy Széchenyi gróf módjára dolgozott volna a haza felvirágoztatásán, határozott lépéseket tett volna, hogy hidakat építsen és nem csak Buda meg Pest között. Talán fel is áldozta volna mindenét és a bekövetkezett katasztrófa felett érzett csillapíthatatlan fájdalmában, esetleg ugyanúgy végezte volna, mint a Lánchíd megalkotója, hasadt tudattal.

Az aszalt szilva naplementekor egyúttal egy iszonyatos agytágító is. Aki kőkonzervatív, irtózik az új és meghökkentő gondolatoktól, az új perspektíváktól, nyilván nem fogja nagy élvezettel lapozgatni az ide-oda kalandozó mémtörténteket.

Balázs merészen ismerteti a személyiségét meghatározó, az erkölcsi értékrendjét formáló olvasmányait és azok eszmei lényegét. Egyúttal viszont olyan is ez a lecke, mintha valaki egy apró ablakú, rosszul megvilágított parasztház egyik szobájában mesélné. Szólna például a kinti gyönyörű napsütésről, a közeli kristálytiszta patak vízének az ízéről, meg az erdőről és a benne élő különös vadakról, az énekes madarak füttyéről. Fel is áll az egyszerű mívű asztaltól, hogy az alacsony ajtóhoz lépjen és egy hirtelen elhatározásában kitárja azt, aminek nyomán betódulni engedi a tomboló tavasz friss illatát és a nap gyönyörű fényét, meg mindazt, amiről az imént beszélt. Mindenki elcsodálkozik ezen és azt várja, hogy átlépje a küszöböt és teljességgel átadja magát a kikelet bódító varázsának. A hallgatóság ugrásra készen várja követésre szólító mozdulatát, de az nem jön! És ez a furcsa! Mikor már-már kilépne a verandára, a szoba távoli falán függő feszületre téved a tekintete és ettől mintha erejét vesztené, vagy megtántorodna, vagy tudomisénmilelte, de ijedten becsukja az ajtót. Ettől ismét homályba vész a tér. Az egybegyűltek ugyan már nem kényszerülnek dideregni a friss és hideg levegőtől, mert benn vidáman pattog a hasáb a tűzön, de ott lebeg, ott kísért a csalódás, hogy csak ennyi volt a varázslat.

Daniel Quinn, akinek műveiről Balázs szól, és jól ismeri mondandójukat, az egyik regénye (B története) végén, felteszi a kérdést, kicsoda B? A válasza: Ön B! Azaz, te magad vagy B, miután megértetted és nem dobtad félre már valahol az elején. Nos, Birtalan Balázs B? Nem tudom, mert van itt egy bökkenő, egy rejtély, amit még nem tudtam értelmezni, és Mémtörténeteiben is adós marad a válasszal. Miért nem lépett ki a tavaszba? Ahogy a tűz nem válhat vízzé, és az éj elmúlik, ha jön a pirkadat, úgy nem illik össze a hirdetett keresztényi hitvallás B-vel, mert ezek a dolgok olyan távol állnak egymástól, mint a Nap a sápadt fényü Holdtól. B maga a megtestesült Antikrisztus, ő az élő természet, a tomboló élet hírvivője, ellenpólusa, mindannak amit a két iker, Kelet és Nyugat képviselnek, megváltókba és üdvözülésekbe vettet demagógiájukkal.

Köszönöm ezúton is a számomra küldött, dedikált példányt. Egyik korábbi blogjához hozzászólva ígértem, hogy figyelmes olvasója és őszinte kritikusa leszek. Nos, úgy hiszem ezzel beváltottam az ígéretemet. Sok további sikert, tartalmas írói és ostorozói munkát kívánok.

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s