Popper Péter – Ne menj a romok közé


 

PopperPeterNM Elolvastam Popper Péter, Ne menj a romok közé című könyvecskéjét a megszakadt kapcsolatok tragikumáról.

Az író vitathatatlanul az emberi lélek nagy ismerője, kiváló szóforgató és ragyogó analitikus. Popper Péter egyben egy tipikus mai jelenség is, korunk, kultúránk és áthatolhatatlan keretekbe szabott véges világnézetünk reprezentatív képviselője, aki felismeri a betegítő mintákat, kipécézi a társadalom kóros elváltozásait, beszél a gennyes gócokról, de a diagnózis felállításakor egy pillanatra sem képes átlépni a hagyományok, a keresztényi Magyarország, a civilizáció, és Kultúra Anya egyenként és szabályosan meghúzott határain. Ez nemcsak afféle, a könyvét garmadával tarkító bibliaidézetek okozta megérzés, hanem bizonyítható és konkrétan kimutatható minta, mely átszövi mindenegyes kijelentését és sajnos megfosztja az igazi okok feltárásának nagyszerű lehetőségétől.

Például a Kredenchalál, mint vállalt végzet című fejezetben ez a kijelentés szúr a szemet: „Az emberiség sok ezer éves története pontosan igazolja Cleckley XX. Századi elméletét, …” – pardon? Ez a mondat annyira tipikus, annyira árulkodó! Valahányszor hallod légy óvatos, mert elhanyagolja, tudatosan félretaszítja az emberré válás az evolúció hárommillió éves útját és a homo sapiens mintegy négyszázezer éves történetét. Azt sugallja, hogy csak a civilizáció néhányezer éves melegágya adhat választ minden kérdésre és azon túl csak valami nem definiálható, sötét és barbári létezhet, mely figyelemre nem méltó.

A Mi történt a családdal című fejezetben a fentiek jegyében így ír: „A különböző kultúrák évezredek óta kísérleteznek különböző családfajták életképességével a nőközösségtől a matriarchátuson és a háremen át a nyitott házasságig valamint a polgári házasság zárt formáiig, a szabályozatlan együttélésig és a szingli életmódig… Mindhiába! Egyik sem meggyőző. Kellene valami működőképes egyszerre szabad és mégis szabályozott formája a nők-férfiak-gyerekek együttélésének! Aki rátalál, jelentkezhet a Nobel-díjért!

A kiragadott gondolat kapitális mintapéldánya nemcsak a Kultúra Anya telepítette szakmai hályognak, hanem annak az elterjedt dogmának is, miszerint nem az a fontos, hogy mit mondanak, hanem hogy ki mondja. Popper Péter olyan közbecsnek örvend, hogy kritika nélkül állíthat bármit anélkül, hogy az érdemben kétségbe vonható lenne.

Milyen kár, hogy az író figyelmét elkerülte a legújabb kori archeológia egyik legfontosabb felfedezése (lásd pl. Steve Taylornál), miszerint az emberiség (itt értsd a civilizáción túli) legősibb társadalmi szerveződése az egyenjogúságon alapuló matriarchátus volt. Konkrét bizonyítékaink vannak arra vonatkozólag, hogy matriarchátusban élő eleink kifejezetten békések voltak, nem viseltek hadat egymás ellen, a nő és a férfi már-már giccsesnek tűnő harmóniában éltek és gyermekeiket nem fenyítették, nem kínozták. Nem voltak elit privilegizált osztályok, sem hatalmat egy kézben összpontosító zsarnokok és a kor beszédes leletei véres kezű hadvezéreket sem említenek. A matriarchátusban az élelmet és egyéb javakat egyenlően osztották szét az arra rászorultak között. Mindez mintegy hatezer évvel ezelőtt változott csak meg (érdeklődők keresgéljenek a neten Marija Gimbutas után). A magántulajdon, a hadviselés, az erőszak és a kínzás megjelenése egy megváltozott elmeállapot következményei, mely mind a mai napig a civilizált világ attribútumai. James DeMeo és még sokan mások ezek után joggal jelentkezhetnének Popper Péternél a Nobel-díjért.

Ennek kapcsán (és a teljesség kedvéért) még említést kell tenni arról is, hogy 2003-ban Luxemburgban rendezték meg a Matriarchátussal foglakozó Tanulmányok Első Világkongresszusát (The First World Congress on Matriarchal Studies) illetve 2005-ben a második kongresszust 2nd World Congress on Matriarchal Studies. A rendezvények a béke társadalmai (Societies of peace) szlogenje jegyében telt. Vajon miért?

Összefoglalom: A matriarchátus az emberi társadalom egyetlen olyan szerveződése, mely kiállta az evolúciós időpróbát és egyenlő esélyt biztosít nemre, származásra és életkorra való tekintet nélkül mindenkinek. Üldözünk valamit, ami mindig is a miénk volt, csak éppen átesett a Nagy Felejtésen?

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s