Világváltás, László Ervin könyve


 

vilagvaltas-nagy Alcímnek tán az is beillene, hogy az Új Reneszánsz árnyékkormányai. Ez így belátom, magyarázatra szorul, annak ellenére, hogy a könyv tartalma kevésbé. A Világváltás kifejezés minden tekintetben az Új Reneszánsz szinonimája és az erre tartó átmenet (ti. a logoszból a holoszba) sürgető szükségességét hivatott hangsúlyozni. A könyv lényegi mondandóját nem nehéz röviden összefoglalni: a „mindent a megszokott módon (MMM)” civilizációs forgatókönyve nem fenntartható. Lényeges és globális szemléletváltásra van szükség – azonnal! A tét nem kevesebb, mint az emberiség fennmaradása. Az MMM viszont egyenes (noha egy ideig még esetenként vidám és sokaknak laza) út a megsemmisülésbe. László Ervin így kezdi az első fejezetet (idézem – kiemelés tőlem):

A huszonegyedik század első évtizedében egyéni és közösségi szempontból egyaránt új tényekkel szembesülünk. Az emberi világ ingataggá vált, és többé nem tartható fenn. A változás forradalmi, és egyedülálló lehetőséget rejt magában. A történelemnek ez az első olyan évtizede, amely felkínál egy választási lehetőséget: az utolsó legyen egy foszladozó, elavult világban; vagy egy új, életképes világ első évtizedévé váljék… hogyha úgy haladunk tovább, ahogyan eddig tettük, akkor több okból kifolyólag is katasztrofális bifurkációhoz, végzetes vészhelyzetbe jutunk.

Nos, a fenti gondolatok nem ismeretlenek – legalábbis blogom visszatérő látogatói körében. Az író alaptételei megfogalmazásakor utal például James Lovelock Gaia elméletére is. Ami számomra meglepő, hogy a könyv gyakorlati horderejéhez képest mégis mennyire ismeretlen maradt a magyar kulturális könyvpiacon. Megjelenése (2008) szinte semmiféle visszhangot nem keltett, észrevétlen maradt (néhány internetes hírtől eltekintve – lásd a linkek lejjebb).

Az író a Római Klub tagja, és a Budapest Klub megalapítója. Mint ismeretes a Római Klub kezdeményezésére született meg az MIT kutatói által megírt A növekedés határai (Limits to Growth) című tanulmány, melyet korábban már én is ismertettem. A Világválás igényes nyelvezete helyenként komoly odafigyelést igényel. László Ervin és klub-társai elsősorban az úgymond „magasabb” társadalmi pozíciót élvező gazdasági és kulturális elithez szólnak. Innen származik az a sejtésem, miszerint a Római Klub mintájára megalakult nemzeti szervezetek úgy működnek és olyan tevékenységet fejtenek ki, hogy egyrészt elősegítsék a holoszba (akarom mondani az Új Reneszánszba) történő átmenetet, másfelől pedig az esetleges pozitív átalakulás után, az ő soraikból kerüljenek ki a világ új arcú vezetői. Ebből a szempontból a klubok elit-tevékenységét nem lehet elmarasztalni, hiszen a logosz mai uraira jócskán ráfér némi testreszabott agymosás.

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s