Folytatom (Homo Sapiens Ignorans), avagy a Maldív szigetek és az árvíz


 

Az idei nyár égszakadásai és áradásai tömegeket sújt katasztrófával. Sokan életükben először szembesülnek a természet zabolázhatatlan erőivel, másokat viszont már meg sem lep, ha házuk sokadszor is víz alá kerül. Az egyik osztrák napilap (Österreich) hírt adott egy olyan alsó-ausztriai családról, akiknek a házát már nyolcadszor önti el az idei ár. Lehet-e még értelmeset, szépet, magasztost mondani, vagy a józanész megvilágosító erejében reménykedni ilyen tömény és rendíthetetlen közömbösség láttán, hallatán? Tudniillik legkésőbb a harmadik árvízkár után, komolyan el kéne gondolkodni azon, hogy itt esetleg mégis alapvető és gyökeres változásokra van szükség. Például magatartásbeli változásokra úgy, hogy fogom magam, visszaadom a folyónak azt, ami az övé, és olyan helyre költözöm, ahol nem fenyeget többé ilyen veszély. A szerencsétlen alsó-ausztriaiak hűen fajunk példás arroganciájához, nyolcadszor is nekiláttak eltakarítani a házukban lerakódott sarat és iszapot, majd benyújtani a biztosítónál a kártalanítási igényt, hogy a karácsonyt már egy teljesen megújult otthonban ünnepelhessék.

Hasonlatos ez annak az ismerősünknek az esetéhez, akinek szívkoszorúér eldugódás miatt háromszor (3) végeztek by-pass műtétet, ám legnagyobb megrökönyödésemre továbbra is szemrebbenés nélkül és nagy élvezetül slukkolja egyik cigarettát a másik után. Szükséges lenne változásra? Mozgásra? Leszokni a dohányzásról? Kinek? Minek? Jól el vagyunk így is magunkkal! Ha rosszul leszünk, majd jöhet a high-tech orvostudomány, hogy kipucolja, kitágítsa, újraszabja az ereinket.

És ami megtörténik kicsiben, folytatódik rendíthetetlenül nagyban, és megfordítva. Az elmúlt tizenöt év átlaghőmérséklete bizonyíthatóan a legmelegebb a feljegyzések kezdete óta. Az idei nyár – bár még vége sincs – Ausztriában bizonyíthatóan rekordot döntött a villámcsapások számának a tekintetében. Az elmúlt évtized rekordot döntött nemcsak az árvízkárosultak számának tekintetében, hanem az Euró milliókban kifejezett kárra vonatkozólag is.

Az elmúlt tíz év alatt teljes világossággal bizonyíthatóan 40% zsugorodott az Arktisz jégpáncélja. Az elmúlt száz évben ezerszeresre gyorsult a növényi és állati fajok kipusztulásának az üteme, viszonyítva a természetes küszöbértékhez. Ezt lehetne még hosszan folytatni, de szerinted érdekel valakit? Mert meglátásom és személyes tapasztalatom szerint ezek a tények teljesen hidegen hagynak mindenkit.

Még azt a munkatársamat sem rendítették meg a tapasztaltak, aki hobbiból mentőbúvár és korábban gyakran utazott a Maldív szigetekre az ottani gyönyörű korallzátonyok paradicsomi világa miatt. Később aztán saját szemével is láthatta a korallok elszíntelenedését és pusztulását. Mára már éppen ezért, nem itt tölti a szabadságát, hanem megpróbálja felkeresni a még ép és továbbra is gyönyörű színpompás víz alatti szirteket. Kérdésemre, hogy ha már egyszer nem újságból, rádióból, médiából értesült erről a valós problémáról, akkor vajon mi a véleménye? De rettenetesen csalódnom kellett. Csak vállvonogatás volt a válasz és valami azonosíthatatlan technokrata zagyvalék. Sem a felismerés lángocskái nem csillogtak a szemében, sem az ilyenkor elvárható aggodalom nem hallatszott ki hangjából. Egy sűrű, reklámtól elbutult, degenerálódott értelem, maga a kinemesített kristálytiszta közömbösség köszönt vissza.

A fentiekkel kapcsolatban érdemes megtekinteni az Otthonunk címü videót (Home).

 
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s