Uborkaszezon után


 

Ausztriában, a ZAMAG 150 éve jegyzett adatai szerint az idei augusztus sorrendben az ötödik legforróbb volt. Ez még így önmagában nem lenne szóra érdemes. Történetesen azonban mind az öt befutó az utóbbi két ipari-civilizációs évtized gyermeke. A sorrend tehát a legforróbbal kezdve: 2003, 1991, 1994, 2001, 2009. Ez semmiképpen sem tanúskodik egyenletes illetve véletlenszerű eloszlásról, igazából nincs is szó egyenletességről, sokkal inkább rendhagyó végletekről. Ehhez még fűszerként hozzájön az, hogy az ide nyár jelentős csapadékrekordot is döntött, mely helyenként négyszeresen szárnyalt túl minden korábbi és hosszúéves átlagértéket.

És akkor még nem is beszéltünk a villámcsapások szintén rendhagyóan magas számáról. Közben a Mediterrán feltartóztathatatlanul szárad ki, megfékezhetetlen erdőtüzek tombolnak kedvelt és korábban kellemes éghajlatú üdülőterületeken. Az elsivatagosodás jól látható méreteket ölt, melyet csak fokoz a sós tengervízzel történő oltás. Vajon miféle növényzet tenyészik majd a sóval átitatott talajon? De talán kár folytatni! Megfigyeltem, úgysem érdekel senkit! Pedig a szemünk előtt játszódik le a folyamat, amiröl James Lovelock beszél.

redearthwhitelies Közben egy érdekes párhuzamra lettem figyelmes Lovelock Gaia elméletével kapcsolatban. Nemrég fejeztem be ugyanis Vine Deloria könyvét, címe Vörös föld, fehér hazugságok (Red Earth, White Lies). A lakota indián származású teológus, jogász, író szerint az indián őslakosok mindig is tudták, hogy, a világ, melyben élünk, a Föld, élő. Legkésőbb James Lovelock publikációi óta a civilizált ember számára is közérthető módon el lett magyarázva, hogy ez valóban így van. James Lovelock ezért az elméletéért pár száz évvel korábban máglyán végezte volna. A felvilágosult újkorban csak tudományos berkek meghurcoltatásait kellett átélnie és csak azért nem vonták meg tőle végérvényesen a szó jogát, mert oroszlánrésze volt az ózonlyuk okainak a felderítésében. Történt ugyanis, hogy a bizonyítékok utáni lázas kutatás idején Lovelock saját fejlesztésű egyedi módszere bizonyult a legalkalmasabbnak arra, hogy a CFC vegyületek koncentrációját tetszőleges pontossággal lehessen mérni. Mára a felére zsugorodott Gaia elméletét elvető tudósok tábora. Így találkozik újra a lenézett, primitív hiedelmekkel terhesnek vélt múlt és a magasztos jelen.

Erről ír Vine Deloria is, a 2005-ben elhunyt indián származású író, aki mindvégig otthonosan mozgott két teljesen különböző kultúra mezsgyéjén. Választékos angol nyelven írott könyvei a civilizáció történetének mély és részletes ismeretéről tanúskodnak. Teológiai tanulmányai után jogi diplomát szerzett, hogy ügyvédként szolgálhassa népét, Amerika őslakosait. Könyve azért is érdekes tanulmány, mert tükröt tart elénk. Mi a győztes ipari civilizációban cseperedettek, kész és állítólag teljesen megbízható válaszokat kapunk minden elképzelhető tényre, jelenségre, illetve mindarra, amit a tudomány harsány hangja meg tud válaszolni. De vajon mennyire tarthatóak ezek a nagydobra vert igazságok és elmétek? Mennyit érnek a magyarázatok Deloria és az indián hagyományok, nemzetek és generációk szájról szájra átadott emlékezete tükrében? És mi a helyzet a rendre elhallgatott, a sorból kínosan kilógó lólábakkal, és megmagyarázhatatlan anomáliákkal?

A mai tudomány lenéző mosollyal kezeli az indián kulturális, történelmi értékeket és legfeljebb mesének, kitalált legendának, rosszabb esetben holdkórosok gyermekded történeteinek tekinti. Pedig Deloria több olyan szájhagyományon alapuló emléket is felidéz, mely párhuzamba állítható földtörténeti eseményekkel, geológiai képződményekkel.

Szerinte több komolyságot igényelne az indián hagyományok megértése és feldolgozása, mert jelentős mértékben hozzájárulhatna számtalan tarthatatlan és mindmáig kétséges elmélet tisztázásában. Itt van például a sokat emlegetett pleisztocén túlvadászás elmélete, melyet kritikátlanul, bizonyított tényként kezel és idéz számtalan kortárs tudós és író (mint pl. Jared Diamond).

Ez az indián érzelmeket mélyen sértő elmélet nem kevesebbel vádolja az indiánok őseit, mint a nagytestű állatok, például a mamut és a masztodon tudatos és hanyag kiirtásával (egyes változatai szerint pusztán kedvtelésből mészárolták a megafaunát). Deloria, nemcsak tiszta, racionális és világos érveket hoz fel az elmélet ellen, de több törzsi hagyományt is idéz, melyek szerint az amerikai kontinensen nagy valószínűséggel még Kolumbusz partraszállása idején is éltek ilyen állatok.  A mamut és a masztodon mind a közelmúltig az őslakosok kortársai voltak. Az elmondottak hitelességét civilizált feljegyzések is alátámasztják, például egy elbeszélés 1762-ből, mely szerint a sóni indiánok hatalmas méretű csontokat vittek a Pitt erődbe (ma Pittsburgh, Pennsylvania). A maradványok a mai Kentucky állam területéről (lásd Big Bone Lick) származtak, és az elbeszélés szerint ott még több hasonló nagytestű állat hiánytalan csontváza hevert. Azt nyilván teljes képtelenség lenne feltételezni, hogy a csontok a föld felszínén csorbítatlanul vészeljenek át évezredeket (a tudomány szerint ezek az állatok legalább tízezer éve kihaltak).

Talán még érdemes megemlíteni, hogy az indián életmód nagy ismerője, Allan W. Eckert regényíró is rámutatott arra az elképesztő pontosságra, mellyel a szájhagyományok terjedtek. Levéltári adataink vannak arra vonatkozólag, hogy egy-egy írásban feljegyzett történet, néhány generációval később elbeszélés alapján újra papírra vetve, szóról szóra megegyezett a korábbi változattal.

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Vine Deloria, Jr. | SztefanoSpace

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s