Útkeresés


Berlin átka óta napról-napra mélyülő depresszióval küszködtem. Az influenzát ugyan gyorsan kihevertem, de a megújuló utó-köhécselések rosszhangú feltörései miatt még hetekig gondolni sem mertem szokásos futóedzéseimre. Állapotomra jelentős rontást hoztak a jellegzetes decemberi fényviszonyok, melyek akár Gotham City gótikus kulisszáiba is beillettek volna. Közben sok egyéb „apróság” is előkerült Pandora szelencéjéből és lassan úgy éreztem, hogy a levezethetetlen kritikus nyomás szétfeszít. Egyet azonban komoly elszántsággal megígértem magamnak, hogy tudniillik még mielőtt elérkeznék az végső pontig (the point of no return), felcsapok, mondjuk, tengerésznek és jelentkezem a Sea Shaperdre, vagy valami ilyesmi. Tudom, ez most úgy hangzik, mint egy blöff, de igazából több annál. Lehet, ez lenne életemben az első hasznos cselekedet a jó ügy szolgálatában. Aki ide be-betér, tudja, ez mit is jelent pontosan. Mert most az ellen zsoldosa vagyok, úgy, mint körülöttem a hipnotikus bódulatban tartott szürke tömegek. Te is? Mi is csak pofázunk? Változásra lenne szükség! Nagyon.

Közben, jelentem a mai napon, hópihék szállingózása közepette, újra megkezdhettem a kocogást, és e puszta tény felett érzett boldogságom sikeresen visszaszorította a fojtogató gondolatokat nagy részét. Csak nyolc nyugodt kilométer, de több mint egy hónap kényszerpihenő után, felért egy győzelemmel.

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s