Mi köze a Szent Grálnak Koppenhágához?


 

Koppenhága nagyjából olyan eredménnyel zárult, mint amilyenre az úgynevezett “pesszimisták” illetve hát a valósággal tisztában lévő realisták számítottak, azaz „nesze neked semmi, fogd meg jól, el ne ereszd ám…”. Szerencsére John Michael Greer korábban említett cikkéből tudjuk, hogy semmiféle jelentőséggel sem bír, az, ami ott történt, tehát nem kell senkinek sem bánkódnia. Mohari András jóvoltából a cikk azonnal magyarul is olvasható. Köszönet András a fordításba fektetett munkádért. Innen le lehet tölteni pdf formátumban. Címe, Az összeomlás emberi ökonómiája, alcím, I. rész: A kudarc az egyetlen lehetőség. Közben világot látott Greer cikkének második része is, Weishaupt’s Fallacy azaz (Adam) Weishaupt megtévedése.

Az első rész szabadosan értelmezett mondanivalója, hogy ugyan milyen meggondolásból várjuk el, mondjuk egy cukoroldaton szaporodó baktériumtenyészettől, hogy az jobb belátásra térjen és felhagyjon a rendelkezésére álló véges mennyiségű szénhidrát szürcsölgetésével és így lemondjon önmaga végtelenre tervezett növekedéséről. A tenyészetnek ugyanis rá kellene ébrednie, hogy nagyszabású törekvéseiben máris rákenődött bilije falára és napjai megszámláltattak. Ahhoz, hogy szorongatott helyzetéből kiutat találjon, fel kéne tennie a helyes kérdést. Koppenhágában sajnos olyan kérdésekre kerestek válaszokat, amelyekre csak helytelen válaszok adhatóak. Ha netán érdekel a helyes kérdés (a primer), olvasd András fordítását, vagy angolul az eredetit. Innen az is kiderül, hogy miféle fondorlatos csalafintaság hozza össze a Szent Grált Dánia fövárosával.

A második rész tartalma számomra egy kisebbfajta intellektuális ajándék ugyanis megerősíti korábbi véleményemet a Római Klub köré épített elitmozgalomról. Weishaupt klasszikus tévedése (1776), hogy létrehozhat egy felvilágosult Bajorországot kísértetiesen hasonlít a Római Klub, a Budapest Klub és László Ervin jelenkori törekvéseire és tévedéseire. Bár kijelenthető, hogy a Klub és az által megjelentetett kiváló tanulmány, a Növekedés határai, helyesen mérik fel az ipari civilizáció és általában is a Föld katasztrofális helyzetét, végeredményben mégis téves kiutat szorgalmaznak. Naiv elképzelés ugyanis abban bízni, hogy a világ központilag megreformálható, és hogy elég a hatalom birtokosait gyengéd érveléssel a szükséges reformok felé terelgetni. Ez egy lázálom, egy jóhiszemű, de teljesen naiv elképzelés, és mint Greer írja, a a magasröptű intellektualitás vak arroganciája és egyben a rendszerben való gondolkodás (egyébként hasznos) elvének a téves alkalmazása.

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s