A metán


 

image

Köszönöm Andrásnak az utalást Michael Greer legfrissebb cikkére (An Exergy Crisis), mely témájában kapcsolódik az előző Al Gore videóhoz és azt firtatja, hogy az IPCC komoly és orvosolhatatlan baklövést követett el, amikor jelentéseiben a hangsúlyt a globális felmelegedésre tette. Nehezen lehet ugyanis meggyőzni a felmelegedésről azokat, akik az idén és az elmúlt években szokatlanul gyakori hólapátolásra kényszerültek.

A klímaváltozás, illetve az üvegházhatást keltő gázok révén a rendszerben maradt energia nem okvetlenül manifesztálódik állandó és lassú hőmérsékletemelkedés formájában, ahogyan azt ma sokan (pl. a hólapátolók) elképzelik. A legprimitívebb kísérleti labor, mely egy pohár vízbe dobott jégkockából áll, minden kétséget kizáróan jól szemlélteti, hogy hiába melegítjük a vizet, mindaddig nulla és négy fog között marad, amíg csak el nem olvad a jég. Ezután további melegítés hatására ugrásszerűen emelkedik majd a víz hőmérséklete, de csak egy újabb egyensúlyi pontig. A párolgás ugyanis hőenergiát von el, tehát egy bizonyos hőmérsékleten olyan mértékű a párolgás, hogy egy adott véges teljesítményű melegítő már nem képes tovább emelni a víz hőmérsékletét. Ez a fedő effektus, minden szakács és konyhatündér jól ismeri. Ha fedőt teszek, a fazékra sokkal hamarább forr fel a víz. Miért? Hát mert a fedő nem engedi az energiát párolgásra pocsékolni.

Michael Greer ugyan nem beszél sem fazekakról sem pedig jégkockákról, ám mondandója lényegét mindezek jól szemléltetik. A klímaváltozás tehát elsősorban eneriaátalakulást és fölös energiaakkumulációt eredményez a légkörben, ami fokozza az időjárási frontok és egyéb átmeneti jelenségek hevességét (pl. a mozgásenergia hevességét). Fokozódik az olvadás, növekszik az óceánok feletti párolgás. Mindezek együttesen pedig kiadósabb esőzést, havazást, szélvészt és tomboló viharokat hozhatnak. Ama drámai hőmérsékletemelkedéssel pedig majd akkor kell számolni, ha a Föld természetes szabályzó-mechanizmusai, az olyanok, mint a nagy kiterjedésű jégsapkák és a gleccserek elolvadnak.

A mellékelt képen szürkével az északi féltekén fellehető metánhidrid lelőhelyek vannak bejelölve, alatta pirossal azok a kritikus rétegek, melyek ötven méternél sekélyebb parti övezetekben vannak. Ezek fognak ugyanis leghamarább elillanni és ez a cikk itt (Study Says Undersea Release of Methane Is Under Way) arról ír, hogy megfigyelések alapján kijelenthető, hogy a metánhidrid feltörése sajnos máris konkrét valóság. A cikk magyar címe, Tanulmányok állítása szerint a metán máris tör fel a tenger alól.

Kategória: Global Warming, The Problem of Civilization | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s