Ma a behavazott Almesbrunnbergen


Wanderweg_3Alms A tegnapi kellemes napsütéses időn fellelkesülve úgy gondoltam, hogy eljött az ideje újra megkezdeni a túrázást. Az Almesbrunnberg-i kerülő még az őszre volt betervezve, így hát mi sem látszott természetesebbnek, mint hogy ezzel indítsak, azaz indítsunk. Tudniillik ezúttal Béla is hozzám szegődött, ami aztán, mint utóbb kiderült, a túra szerencsés befejezésének a záloga lett. Nem számoltam ugyanis azzal, hogy 700-800 m magasság felett még jó vastag a hótakaró. Ahogy egyre feljebb kaptattunk, egyre egyenletesebben, egyre vastagabban burkolózott be a táj fehér köpönyegébe. Helyenként aztán térdig kényszerültünk süppedni a nedves, nehéz, olvadó hóban, mint a lenti kép is bizonyítja. Ha egyedül vagyok, bizonyára gyorsan visszafordultam volna, de kettesben elég biztonságban éreztük magunkat ahhoz, hogy nagy nyugalommal végigmasírozzunk az előre kijelölt útvonalon. A teljes igazsághoz tartozik az is, hogy ebben oroszlán része volt annak a kedves ismeretlen vándornak is, aki szerény nyomolvasói tudományom szerint, talán tegnap, de legfeljebb két-három napja vonulhatott végig e szűzi havon. Ugyanezt a zöld- fehér-zöld jelzésű útvonalat követte, és húsz-negyven centire besüppedt lábnyomaiba lépegetve lényegesen könnyebben haladhattunk előre.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Kilátás a Schneebergre
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
A tavasz hírnökei
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Az ismeretlen csapása
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
A süppedés
Kategória: Hobbies, Story, Travel | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s