Félreértés ne essék. Előző írásom alapján esetleg úgy tűnhet, hogy elítélem, avagy legalábbis nem helyeslem a Zeitgeist mozgalmat. Ezt szeretném helyretenni, mert nem így van. Véleményem szerint a mozgalom helyesen ismeri fel a jelen uralkodó kultúra agresszív, neurotikus, beteg, kóros, rákos mivoltát. Kritikám kizárólag azt nehezményezi, hogy a mozgalom megnyilvánulásaiban a technológiáról, mint csodafegyverről beszél és e tekintetben véleményem szerint túlzó reményeket ébreszt. Bár friss hírek szerint, az idén megjelenő új (harmadik) filmjük ebben is helyre tesz egyet, s mást. Éppen tegnap beszélgettünk Gáborral aki felvillanyozva érkezett a Zeitgeist Moving Forward első bécsi vetítéséről. A film január 20.-án lesz a bemutatva a Votiv moziban. Érdekes, hogy Magyarország ebben a tekintetben fehér folt a térképen, vajon miért? Lásd vetítések helyszíne a környezö országokban:

A technológia egyben, be kell ismernem, kivételesen jó szolgálatot tesz a mindenkori hatalmasoknak. Vegyük példának okáért a számítástechnikát illetve a pénz és bankrendszert, a kölcsön és adósságrendszert. Tudvalevő, hogy a pénz csupán csak egy kis töredéke (kevesebb, mint 10%) létezik nyomtatott, bankjegy formában. Ergo, a pénz egy olyan virtualitás szülöttje mely hálózatban egymással kommunikáló számítógépek memóriájában és merevlemezein, digitális formában létezik csak. Ergo, aki uralja e hálózatot, tökéletesen uralja a pénztartalékokat is.

A fenti okoknak tulajdonítható az a sokak számára meglepő tény, hogy a 2008-ban kirobbanó gazdasági és pénzügyi válság miatt nem állt ugyanúgy fejre a világ, mint a harmincas években. Akkor még tudniillik a mérleghiányokat nem lehetett egyetlen kattintással betömni. Ma lehet! És pontosan ezt teszik (láttuk, hallottuk). Ha hiányzik, mondjuk negyvenmilliárd dollár a költségvetésből, a FED egyszerűen létrehozza a szükséges összegeket a virtualitásban a tökéletes semmiből. Ott ahol fenyegető a vissza nem fizetett, be nem hajtható hiány, parkoló vágányra terelik egy további kattintással az árválkodó milliárdokat. Ez lenne az úgynevezett Bad Bank (rossz bank) értelme és funkciója is.

Ez a pénzügyi virtualitás pontosan úgy működik, mint egy igazi mai computer játék. Néhány éve még magam is kipróbáltam, milyen hálózaton keresztül ismeretlenekkel megmérkőzni egy-egy stratégiai játékban. Hamar felhagytam azonban az ilyesmivel, ugyanis rájöttem, hogy a hálón lógó és áldozatra váró játékosok többsége csaló (azaz profi). Ez  tudniillik a játék része, ismerned kell a trükköket. Itt olyan rejtett kombinációkról van szó, melyeket a programozók tudatosan építenek bele a játékba és bizonyos körülmények között (mondjuk a játék megkezdéstől számított 30 másodpercig), három gomb egyidejű megnyomásával megduplázódik a haderőd, avagy a rendelkezésedre álló források. Később aztán, ügyes kis okosok közzétesznek néhány ilyen trükköt a neten (mely vagy álmatlanul, játékkal töltött éjszakák szüleménye, vagy valamely programozó szája járt el). Persze a legsnájdigosabbakat megtartják maguknak. Így lehet, hogy egy játék megkezdése után nem sokkal az ellenfeled máris masszív túlerővel tud lerohanni. Egy hatalmas, a semmiből, trükkös kombinációkkal gyorsan előállított sereggel.

Nos ezért nem játszok, ugyanis a virtualitásban (lásd pl. Mátrix a film) semmi sem lehetetlen. A virtualitás mindig aranytálcán kínálja a csalást. Pontosan így van tehát a pénzzel és a bankokkal is. Vannak persze, akik a szabályok szerint kénytelen játszani (ez a játék lényege – a túlnyomó többség) és vannak, akik meg a billentyűket kezelik. Éppen csak annyiszor alkalmaznak egy-egy kombinációt, hogy a rendszer még ne omoljon össze. Mert a trükkök nélkül (sajnos), már régen megértünk egy a harmincas években sem látott összeroppanásra.