A múlt vasárnap megtréfált az időjárás és viharosra fordította, így kútba esett a Weichtahlklammba tervezett kiruccanásom. Mivel az előrejelzések szerint a soron következő hétvége sem nem néz ki jól, de mára még álomszép kora nyári időt ígértek, szabadot vettem ki és megnyitottam a klettersteigezést.

Egy kezdőknek való tréninggel kívántam felrázni magam a téli sorvadozásból. A tavalyról már jól ismert Währingersteiggel kezdtem de most hozzácsaptam még a Ganghofersteiget is. Ez utóbbitól tartottam valamelyest, mert a leírások szerint bár rövidke, de nem alábecsülendő falról van szó. Különösen aggasztott, hogy egy darabon hiányzik az önbiztosításhoz szükséges drótkötél.

Letöltöttem innen egy pontosan olyan GPS nyomot, amelyet magam is követni kívántam. Dreistettenböl indultam az Einhornhöle (Egyszarvú-barlang) illetve a Währingersteig felé, amit a tavalyihoz viszonyítva simábban gyűrtem le, majd némi erdei séta után a Zischkasteigen át értem a Ganghofersteig alá. Vigyázat kullancsok! Áldottam gondosságom, hogy előre jól bekentem magam kullancs elleni szesszel.

A meredek Zischka kaptató jobban kidöglesztett mind a két klettersteig. Így aztán mielőtt még nekilendültem a második kihívásnak, kénytelen voltam pihenni egyet és pótolni az útközben vesztett folyadékot.A Ganghofer végül is teljesen simán megment. A fent említett figyelmeztetések alapján, valami jóval keményebb sztorira számítottam. Persze, egyáltalán nem bánom, hogy ez nem így lett.

Összefoglalva kijelenthetem tehát, hogy aki jól veszi a Währingersteiget annak nem jelenthet problémát a Ganghofer sem. Üröm az örömben, hogy fenn a platón a Herrgottschnitzerhaus kedden és szerdán szünnapos. Azaz, lefordítva, nem térhettem be egy pofa sörre, ami rettenetesen jól lecsúszott volna, de volt nálam víz elég…