Évforduló


Nem szeretek sem név- sem pedig szülinapozni. Kifejezetten viszolygok, ha valaki ebből az alkalomból gratulál. Aki ismer, már tudja, de nem mindig tartják be. Persze elnéző vagyok, ha illemből, jó szándékkal melléfognak. Viszont most sem értem, mire jó az egész cécó, hiszen semmit sem kell tenni, nem kell megdolgozni azért, hogy öledbe hulljanak az ajándékok és a jókívánságok. Máskor viszont, egy-egy remekül elvégzett munka után, az általános fásult közömbösség helyett jól esne, ha durranhatna a pezsgő.

DSCN6069Példát mondok. Pont egy éve tettem a lábam, életem legelső “igazi” vasalt útjára a Währingersteigen. Ez meg is lett örökítve (íme). Jó, hogy nem látszik, mekkora rémületnek adom ki éppen az útját. Így utólag, visszagondolva, csak mosolygok az egészen. A dolog sója és különlegessége, hogy autodidakta lennék (ezen a téren is), könyvekből meg az interneten található szakirodalomból olvastam össze, hogyan és mit is kell csinálni, milyen felszerelést és miként kell használni. Nem mutatta senki. A Duna menti alföldön születtem, ott telt el ifjúságom. Magas hegyeket sokáig inkább csak képeken láttam.

Minden egyes új Klettersteig egy-egy új kihívás, a természetes félelem és a kétségek legyőzéséről szól. A B/C nehézségű túrákkal kezdve a számolgatást, az elmúl egy évben összesen 14 vasalt ösvényt jártam be, időben egyre növekvő nehézségi sorrendben. A közben megélt vívódások és kétségek egyik jellemző riportja a Heli-Kraft beszámolómban található.

Kategória: Hobbies, Sport, Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s