A Jentzsch-Rabl könyvében olvasható megfogalmazás szerint [K4], az Eisenerz Klettersteig bevezetés az extrém alpesi ferraták világába.

A hegyvilág pedig találóan így ír az Eisenerz Klettersteigről: “C-D-re van értékelve, de a Haidsteig D-jén edződött hadfiak elcsodálkoznának a kategória szépségein…”. Nos, ez a mondat minden ízében tökéletesen visszaadja a lényeget. Tulajdonképpen a frappáns megfogalmazás nyomán éreztem ellenállhatatlan indíttatást a Haidsteig iránt (lásd előző bejegyzésem). Mint a HaHa D-jén immár jól edződött hadfi, tanúsíthatom az elcsodálkozás intenzitása erős, de nem riasztó. Anélkül, hogy lebecsülném a HaHát, úgy gondolom, a szakirodalomban túl van értékelve, miközben az Eisenerz Klettersteig pedig (számomra nem nyilvánvaló okokból) mindenhol alulértékelt. Tény, hogy paramétereiben mindkét ösvény hasonló jellemzőkkel bír. A következőkre gondolok:

Miután szinte azonos időjárási viszontagságok mellett, gyors egymásutánban mindkét Kletersteiget bejárhattam, azon a véleményen vagyok, hogy az Eisenerz jobban igénybe veszi mind a kondíciót, mind a karizmok erejét mind pedig a csupasz sziklafallal való érintkezés technikai fogásait. Ennek egyik nyilvánvaló oka a beszállóhoz vezető hosszabb és meredekebb ösvény. Itt mindjárt többször is ki lehet köpni a tüdőt, még mielőtt felvennéd a beülőt és nekiveselkednél.

Különösen igaz ez, ha az ember kicsit hiú. Történt ugyanis, hogy most nem szálegyedül iramodtam neki a kalandnak, hanem hozzám csapódott egy öreg róka hegymászó ismerősöm, Johannes. Próbáltam vele betyárosan lépést tartani (félmarathoni futó lennék vagy mi a szösz, meg HaHa járt hadfi), de kétszer is színt kellett vallanom és levegő után kapkodva pihenőt kérnem. Ő jóságos elnéző mosollyal az arcán türelmesen kivárta, míg rendezem soraimat és visszaszippantom tüdőlebenyeim kiokádott darabkáit. Így aztán a papírforma szerint másfél órán belül értünk a beszállóhoz. Ha egymagamban masírozok, nyilván két órámba is beletelik. Szerencsére jó kis vasárnapi szép idős torlódás alakult ki a beszálló fal alatt, így volt vagy bő tíz percem magamhoz térni és mosolyt varázsolni az orcámra.

Johannes közben felvette spéci falmászó saruját, hogy a „via ferrátát” ferrata nélkül tegye meg. Úgy mászott, hogy csak kantárja karabinerjei érintették a drótkötelet (a példás biztosítás miatt ugyanis), ő maga viszont kizárólag sziklát fogva, a vasalt segítőket nagyrészt mellőzve szökellett felfelé. Így aztán a falon mégsem vesztettük egymást szem elől és felfelé haladásaink sebességei az említett objektív okok miatt majdnem kiegyenlítették egymást.

A leszállás szintén egy be nem tervezett kalanddá vált. Johannes ugyanis unalmasnak találta a kalauzok szerinti Markus ösvényt és inkább a Südwandsteiget (más néven Schrabachersteig) ajánlotta kipróbálni. Olvastam, hogy a Südwand egy kőomlás veszélyeztetett árokban fut és voltak némi kétségeim, melyek sajnos majdnem beigazolódtak. A Südwandot tehát inkább csak olyanoknak ajánlanám, akiket még nem elégített ki és nem merített ki teljesen a Pfaffensteinre vezető út és még okvetlen valami extra élményapróság után sóvárognak. A Südwand ugyanis egy holdbéli barátságtalan leszálló, becslésem szerint B nehézségű meredély, nagyrészt drótkötéllel, egy helyen létrával biztosítotva. Sisak használata kötelező, illetve hanyag mellőzése életveszélyes. A drótköteles részen túljutva Johannes mellet úgy egy-két méter távolságban szinte a semmiből süvített el egy öklömnyi sziklalövedék. Szerintem, esetleges találat esetén minimum csontot tör. Bizonyos, hogy a mögöttünk ereszkedők (láttuk őket) figyelmetlensége oldhatta el a nem kívánatos szputnyikot. Ilyenkor kötelességszerűen teli torokból “Achtung Stein, Stein” kiáltással kellene az alul haladókat figyelmeztetni, hogy amazok még időben a földre vethessék magukat. Nem tudni a szerencsétlen balekok honnan vetődtek a Pfaffensteinre, némaságukban maradtak névtelenek. Tökök és köcsögök, ne menjetek a hegyekbe!

Az elmúlt alkalommal felállított nehézségi listám most tehát így alakul:

1. kondíció– Eisenerz (D)
2. szellős kitettség– Eisenerz (D)
3. karizmok ereje – Bürgeralm(D)
4. technika – Bürgeralm (D) és Eisenerz (D)

GPS nyomvonal letöltés innen.

Végül még két különböző forrás értékelését szemléltetném. Az eltérések jól kivehetőek(figyelem, a http://bergsteigen.at általában mindíg alulértékel):