Mosolyra fakaszt


A jó reklám néha alaposan melléfog, miáltal sikerül alaposan a fején találnia egy más szöget. Történt ugyanis, hogy felfigyeltem két számomra ez idáig teljesen ismeretlen hegymászóra, akik egy jópofa sztoriba ágyazva valamiféle édességet hirdetnek. Azért jó a reklám (szigorúan az én szempontomból), mert a hirdetett termék helyett, az előadott pajkosságra vonja a néző figyelmét, miközben a reklámozott termék elképesztő sikerrel háttérzörejjé fakul.

Megtudhattam tehát, hogy kik a Huber testvérek. Thomas és Alexander német extrém- illetve gyorsmászók. Hogy mennyire gyorsak, azon el is álmélkodtam. Teljesítményük elvileg jól szemlélteti a különbségeket úgy általában is, mely ember és ember között létezhet. Korábban leginkább a szellemi magaslatok különbségein szoktam eltöprengeni. Például a mindenhol leselkedő mélységek és szakadékok veszélyein. Máskor meg a vakító magasságok fényeitől borzongok, miközben áthidalhatatlannak érzem az árkok és csúcsok közti távolságokat. Sajnos nem könnyű (sőt helyenként kifejezetten nehéz) a különbségeket mindenki számára kidomborítani. Talán ezért van annyi balfácán és szánalomra méltó tök a közélet porondján (de ez egy más téma).

A gyorsmászók esetében viszont a mindenkori különbségek jól megfoghatóak. A mondanivalóm picuri kis lényege azt kívánja aláhúzni, hogy az itt jól látható fizikai teljesítmények közti szélsőségek hasonlóan markáns módon léteznek a szellem dimenzióiban is.

A Yosemiti Nemzeti Parkban van egy 1400m magas sziklafal (El Capitan), melyet tapasztalt hegymászók körülbelül három-négy nap alatt gyűrnek le. Ezt úgy képzeld el, hogy valamely csapat elindul, mondjuk hétfőn reggel, könnyes búcsút int a hátra és lenn maradóknak abban a reményben, hogy ha jól végzik dolgukat, csütörtök délután talán sikerül fentről leintegetniük. Íme, egy ilyen három fős csapat diadalittas beszámolója, mely magyarul valahogy így szólna: “Sikerült, megcsináltuk! Hárman, négy nap alatt megmásztuk a The Noset” (A The Nose az útvonal neve). A mellékelt képen jelölve vannak azok a pontok, ahol a sziklafalba beakasztva (Biwak) töltötték az éjszakáikat. Fontos megjegyezni, hogy jól edzett fickókról, sziklamászókról van szó. Nem véletlen tehát a nagy örömmel világgá kürtölt teljesítmény, mely a legtöbb aszfaltkoptató átlagpolgár számára eleve megfoghatatlan, megismételhetetlen extrém teljesítmény.

És akkor itt jönnek a képbe a Huber testvérek, akik ezt a négynapos útvonalat nem három, nem kettő, de nem is egy nap alatt tették meg, hanem 2007-ben mindössze 2:45:45 azaz, igen jól látod, nem tévedsz, két óra és negyvenöt perc alatt. Talán nem csorbítja a teljesítmény fényét, hogy 2010-ben a rekordot egy más duó (Dean Potter és Sean Leary) 2 óra 36 percre javították.

Egy interjúban az idősebb Thomas Huber szól a boldogságról, illetve az érzésről, ami ezt számára megtestesíti. Csak azért említem, mert – itt jön egy kis borsókázás – a megfogalmazás tökéletesen tükrözi a természeti népek jól megfigyelt viszonyát a jelenhez és a most pillanatához. Mintha egy évezredeken átívelő láthatatlan kör záródna be. Úgy tudjuk, hogy korábban az emberi közösségek egy időtlen világban, az állandó jelenben, a fizikai valósággal soha meg nem szűnő kapcsolatban éltek. Az olyan virtualitások, mint az elképzelt jövő, a holnap vagy a következő nyár csak másodlagos jelentőséggel bírtak. Thomas is hasonlóan érez, amikor a riporternek elmondja, hogy sajnos gondolatban már a soronkövetkezö előadása miatt izgul, majd meg kell terveznie, mi lesz azután és így szüntelenül egy a közelebbi vagy távolabbi jövő eseményeire kénytelen összpontosítani. Ez elmondható rólunk, rólad is. Ezzel szemben mászás közben a sziklafalon kizárólag a jelen és a most létezik, a szoros, megbonthatatlan kapcsolat a tapintható, jól érzékelhető fizikai valósággal. Amikor minden porcikájában érzi, hogy része az időtlen világmindenségnek. Ez a boldogság alapállása.

Kategória: Humanity, soul, mind, Sport, Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Mosolyra fakaszt bejegyzéshez

  1. Transzmoha szerint:

    Amikor az emberi tudat áttör egy addig elérhetetlen akadályt, az áttört résen már mások is képesek átlépni. Erről (is) szól David Hawkins – ERŐ kontra erő c. könyve.
    Ő ír erről egy külön fejezetet is: XII. Az ERŐ és a sport.

    • Sztefanó szerint:

      Szia Transzmoha, kérlek ne vedd rossznéven ha most szólok a Hawkins könyvről, ha már egyszer szóba hoztad. Néhány hónapja megpróbáltam ugyanis elolvasni (Power vs. Force) és éppen a XII. fejezet után (cirka a közepe) döntöttem úgy, hogy abbahagyom. Ez egészen ritkán fordul elő velem és csak nyomós okok miatt kerülhet rá sor. Nem is emlékszem, hogy az elmúlt tíz évben volt-e olyan olvasmányom, melyet így félbehagytam. A Hawkins mű számomra gyanúsan indít azzal a posztulátummal, miszerint az író képes lenne egy egyszerű módszer segítségével (kineziológia) minden állítás igazságtartalmát megállapítani, és egy bizonyos (tudati) szinthez (1 és 1000 között) hozzárendelni. Ami tehát 200 alatt van, fuj és negatív, ami fölötte az, pozitív. Egyes szavak besorolása véglegesen kiverte nálam a biztosítékot. Nem egészen belátható miért csúnya, negatív töltetű (200 alatti) szó a kritikus, a ravasz, a szerencsés, na meg a lokális. Mert a globális az egy nagyon jó és magasztos szó. Nos ha globalizációra gondolunk, nyilván ideológiai üzenet rejlik a háttérben. Nyilván nem is lehet csodálkozni, hogy az USA alkotmánya 700, azaz már-már isteni szintű, hasonlóan Abraham Lincolnhoz, aki így egyenrangú lelki testvére lesz Gandhinak (szintén 700). Nem tudjuk meg viszont, hogy egy isteni alkotmánynak miért nincs semmi nyoma, foganatja a gyakorlati életben… Kár, mert Hawkins gondolatai és nézetei mindenképpen érdekesek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s