A mai napon csodaszép tavaszias napsütésre volt kilátás, ami valóban be is jött. Ezen felbuzdulva az idény utolsó hótalpas túrájára a Hochstaffra készültem, de egy makacskodó felső légúti hurut miatt kénytelen kelletlen jegeltem a terveimet és valami nagyon egyszerű laza tavaszi hangulatú kiruccanással pótoltam az elmulasztottakat. Végül is ez olyanra sikeredett, mint az alkoholmentes sör, vagy a koffeinmentes kávé. Nem biztos, hogy mindenki szereti. A Hochstaffra egyébként kémlelni indultam volna, tudniillik a hegy sítúrák kedvelt célja, és a lesiklásra alkalmas déli és keleti lankákat szerettem volna jól megszemrevételezni mielőtt a jövő idényben nekirugaszkodnék.

Nyomvonalam….

…a Duna felöl nézve

Így viszont csak egy kissé sárosra sikeredett erdei séta lett a délutánból. A tölgyes tavaly lehullott levelein lehetett a legjobban a csúszós agyagot kikerülni. Sajna az útvonal mindkét ígéretes attrakciója zárva volt. Az egyik, a Tempelbergwarte (Templomhegyi Kilátó) csak áprilistól tárja ki kapuit, Greifenstein vára pedig úgy tűnik, hogy hosszabb rövidebb időre teljesen kivonta magát a forgalomból. A várat ugyanis, internetes keresgéléseim szerint, 2010-ben privatizálták, miután 2006-ban kigyulladt és senkinek sem volt pénze a helyreállításhoz. Így, leégetten potom 3.5 millió € áron vette meg valaki. Nem sikerült megtudnom, mely új-grófi ivadék domíniuma lett. A birtok az óta is zárva és valószínűleg egy jó ideig így is marad. A vár miatt a közeljövőben tehát egyáltalán nem érdemes erre vetődni. Tulajdonképpen így üresen, kilátóitól fosztottan, a kerülő nem igazán gyönyörködtető, de ez is nyilván szubjektív megítélés kérdése.

Tempelbergwarte	Greifenstein kulcsrazárt vára
Az erőmű a Dunán	Az első virágok már előbújtak