Tökgulyáson a Kienecken


flag_256Deutsche Fassung (Német verzió)

Három éve, 2009 októberében már jártam egyszer a Kienecken és azóta is összefut a számban a nyál, ha az Enciánhüttében (menedékház) megízlelt elsőrangú Halloween tökből főzött gulyásra gondolok. Úgy határoztam tehát, hogy kétesebb őszi időjárás esetén, amikor mehetnékem van, de magasabb gerincek taréján nem egészen optimálisak a körülmények, újra felszaladok majd a Kineckre tököt enni. Ennek a mai szombaton jött el az ideje.

Kieneck_2D
Nyomvonalam letölthető..
Kieneck_3D
… és plasztikus ábrázolásban

Most nem a Myra völgyéből szándékoztam indulni, hanem kissé jobban megfűszerezve, Furth an der Tristing falucskából. Ez egy jóval hosszabb kerülő kiindulópontja, de sajnálatos módon függőleges irányban így sem igazán kihívó. Tudniillik 430m szintről kell a Kienckre (1106m) felkaptatni. Azon tanakodtam tehát, hogy útközben esetleg megejteném még a Gaissteint (974m) is, ami egy jellegzetes, sziklás, kis alpesi csúcs, kiválik a környék erdővel borított lankás dombjai közül.

A Gaissteinre hivatalos turistaút nem vezet, ezért mindenki másképp mászik fel rá. Vannak akik UIAA szerinti 2-es mászó ösvényről számolnak be. Ha teszem azt a hegy legkeletibb szegletéből kapaszkodunk fel a sziklás gerincre, akkor valami ilyen vadregényes útvonalra lehet lelhet. Én inkább kissé megkerülöm a számomra úttalannak tűnő, mohával borított gerinc alsó szakaszát, hogy északkeleti irányból kaptassak fel a gerincre (lásd a nyomvonalam piros részét). Így ki lehet kerülni a nyaktörő taréjt, melyet majd tán mégis megejtek egy más alkalommal.

Kieneck_Elevation

A Gaisstein a túra elsőszámú fénypontja (a tökgulyás a második). Nyomvonalam pirossal jelzett szakasza tehát elhagyja a rendes turistautat. Annyit még jó tudni, hogy a Gaisstein egy elkerített vadvédelmi terület kellős közepén fekszik, és az itt élő zergék paradicsoma. A hegy alatti Gaissteiner tanya után, egy forgókapun át lehet a területre bejutni. Láttam is jó egynéhány zergét, de nagyon bizalmatlanok, mire lekattintottam volna őket, már el is szeleltek.

A Gaisstein egy miniatűr Gippel. Jellegében megegyezik a nála jóval magasabb Gippel (1670m) felépítésével. A csúcsról egy déli irányba lejtő, elég jól kitaposott ösvényen erszekedem le. Fent ugyan még kémlelgetni kell, hogy vajon merre lehet, de egy kis nyomolvasás segít. Később kőemberkék is jelezik a helyes irányt. A vadvédelmi területet egy hasonló forgókapun át lehet elhagyni, de ez nem mindjárt a Gaisstein lábánál van, ahogy eredetileg elképzeltem, hanem jóval messzebb Kiencek felé, a piros jelzésű turistaúton.

Az út további része laza vándorlás. A hegy, akarom mondani a domb gerincén haladva még két szerényebb csúcsot lehet megejteni, a Geißruckot és az Almeskogelt. Ezek után egy állandóan váltakozó ereszkedés és kaptatás következik egészen a Kieneck tövéig, Ott aztán még egyszer jól fel lehet kötni a gatyamadzagot, mert egy cirka 15-20 perces meredek kaptató visz fel a Hallween-tök eledelek eldorádójába, az Enciánhüttébe. Tökleves, tökrétes és tökből készült gulyás, hogy csak a legkelendőbb menüket említsem. Nem csalódtam. A gulyásom ugyanolyan csodálatos, mint három éve. A menedékház teraszán falatozgatva még a nap is előkíváncsiskodik a felhők mögül. Ide érdemes lesz majd jövő ősszel újra ellátogatni.

Visszafelé a Staffgrabenon (Staff-árok) át veszem az utam. Amíg a turistaút az erdőben lejt az árok felé, nincs vele semmi gond. Rendes, szép kis ösvény, mint afféle erdei út. Sajnos elég gyorsan leér az árok aljára, ahol egy szélesebb, sima, de teljesen unalmas és ráadásul igen-igen hosszú útba torkollik. Furth előtt a két-három kilométeres aszfaltút meg aztán egyáltalán nincs ínyemre, alig várom, hogy visszaérjek a parkolóba.

Kürbisgulasch auf dem Kieneck

hungaryZurück zur Ungarischen Version (vissza a magyar változathoz)

Vor drei Jahren bin ich schon einmal auf den Kieneck in ziemlich grauslichem Wetter aufgestiegen. Die Tatsache, dass die Wanderung doch mit positiven Gefühlen verbunden in meiner Erinnerung geblieben ist, kann man dem in der Einzianhütte servierten köstlichen Kürbisgulasch verdanken. Seit dem plane ich meine Rückkehr, die ich nun am Samstag endlich verwirklichen konnte.

Diesmal steige ich jedoch nicht über den üblichen Enzianweg empor, sondern suche ich mir eine etwas längere und anspruchsvollere Variante aus. Neben dem Kulinariukum sollte auch eine kleine Herausforderung dabei sein. Nicht genug der längere Weg, überlege ich mir die Möglichkeiten auch zusätzliche Höhenmeter einzusammeln. Hierfür eine natürliche Wahl das Besteigen des würzigen Gaissteins.

Auf den Gaisstein führt offiziell kein Wanderweg und in den Diskussionsforen stellt jeder ihre eigene Aufstiegsvariante dar. Es wird behauptet, es gibt sogar Klettereien bis zum zweiten Grades. Ich verfolge diesmal, den vom Robert Rosenkranz erkundeten Aufstiegsweg über die nordöstliche Seite des Gaissteins. Den Gart erreiche ich über die vermeintliche Kletterstellen, somit bis zum Gipfel gibt es nur mehr ein ganz normaler Wanderweg (siehe GPS-Track).

Der Gaissteingipfel passt ganz und gar nicht in die rundum liegende bewaldete sanfte Hügellandschaft. Er ist felsig und hat einen echten ausgeprägten alpinen Charakter. Ich schätze ein Gippel in ganz kleinem Format. Auf alle Fälle ein lohnender Aufstieg. Man sollte jedoch beachten, dass dies ein Revier der Wildtiere (Gämse vorwiegend) ist, und auf unnötiges Lärmen und Singen sollte hier unbedingt verzichtet werden.

Der weitere Wegverlauf führt über zwei kleinere Hügelgipfel, den Geißruck und den Almeskogel. Bis zum oberen Fuße des Kieneck ist dann ein ständiger Auf und Ab. Das eigentliche Hauptziel, die Enzianhütte erreiche ich mit einem letzten zirka 15 Minutigen anstrengenden Steilaufstieg. Mein Magen knurrt bereits ungeduldig eingestellt auf das herrliche Kürbisgulasch. Und ich werde nicht enttäuscht. Meine köstliche Kürbismahlzeit würde ich für kein hochstilisiertes Zig-Hauben-Essen eintauschen. Nie!

Der Abstieg lässt sich leider nur bis zum Erreichen des Grabenbodens (Staffgraben) genießen. Dies geschieht ziemlich plötzlich und schnell. Danach wirkt der Weg im Graben etwas öd. Gesellige Kameraden könnten diesen Eindruck recht gut entschärfen. Die letzten asphaltierten Kilometer vor Furth sind insbesondere fad. Ganzheitlich betrachtet doch eine recht schöne Wanderung mit 1100 Höhenmetern und 21 km lassen sich sehen.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport, Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s