Mesebeli Hinteralm


Miközben ámulva fényképezem a képeskönyvbe illő napsütötte téli tájat, egy éppen arra vetődő sítúrázó mosolyogva megjegyzi, hogy ha még egy icipicivel szebb lenne az idő, akkor az már egyenesen giccses lenne. Milyen igaza volt.

P1050487
Pompás kilátás a Traisner menedékház teraszáról

Utoljára január 26.-án volt ilyen feledhetetlen túraidő, amit sajnos elszalasztottam. Január 27.-én még ugyan nekieredtem a Handlesbergnek, de felvételeim tanúsíthatják, hogy szürke fellegek árnyékában jártam. Ma viszont kívánni sem lehetett volna szelídebb, naposabb, szebb és jobb tavaszi-télbúcsúztató időt. Második nekifutásra tehát sikerült ellátogatnom a Muckenkogelre illetve a Traisner Hinteralmra (1311m).

Hinteralm_2D Hinteralm_3D
 HinteralmProfile

A táv (Lilienfeld, Jägersteig, Lilienfelderhütte, Muckenkogel, Lilienfeldehütte, Lilienfeld) cirka 13.6 km, 940m szintemelkedés, bruttó 5:30 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

Elvileg ez egy felderítő hótalpas túra volt. Tudni akartam, hogy mennyire alkalmas sítúrára a terep. Legnagyobb örömömre konstatálhatom, hogy sítalpakkal akár már ma is vállalhattam volna az ostromot. A leereszkedés a szomszédos Reisalpeval összevetve lényegesen könnyebb. A domboldalak szelídebbek, nincsenek buckák és az ösvények pedig szélesek. Az utóbbi azért fontos, mert szinte bármikor és bárhol lehet jól fékezni. Számomra rejtély, hogy a túrakalauzokban miért van a Muckenkogel felül a Reisalpet meg alulértékelve. Tanúsíthatom, hogy az út az elejétől, azaz Lilienfeld völgyi állomástól a végéig (Traisner Hinteralm) alkalmas közepes tudású, haladó síelőknek.

Kompaktra fagyott, kemény, jeges hóval ez idáig még nem volt dolgom. Minden tekintetben különbözik a hó egyéb “puha” halmazállapotaitól. Becsületszavamra csak vassal járható. Reggel mikor nekieredek, jelentősebb hó hiányában a hótalpakat még a hátizsákomra erősítve viszem. Nem sejtem, hogy más okból hamarosan nélkülözhetetlenek lesznek. Óvatosan lépegetek felfelé az egyre vastagodó, kérges, jeges havon. Érzem, hogy lassan komolyra fordul a helyzet, mert ha még két lépést teszek, repülök lefelé a jégen. Vasra lenne szükségem. Eszembe jutnak a hótalpaim acélkarmai. Gyorsan váltok, és máris tudom, hogy ura vagyok a helyzetnek. Cakk-cakk, a vastüskék biztosan vájnak bele a jég felületébe. Nem kell többé csúszástól tartani.

A túra minden tekintetben mintaszerű. A 930 méteres szintkülönbség legyőzése ugyan kihívó, de túlnyomóan mégis kellemes, szelíd emelkedők egymásba kapcsolódó láncolatán visz a célig, a csúcson elhelyezkedő Traisnerhütte menedékházig. Aki mégis több pikantériára vágyik, az a meredekebb Jägersteigen kaptat fel illetve az utolsó szakaszon a széles erdei út helyett a hegygerincen vezető szűk turistaösvényt választja fel- vagy lejövetelkor. Itt, a szakadékok peremén alkalom nyílik kicsit megborzongani a beláthatatlan mélységek láttán. Fenn a csúcson Alsó Ausztria hegységeinek páratlan panorámája tárul az érkező elé. Balról a Schneeberg, jobbról az Ötscher jellegzetes sziluettje keretezi a képet. A Naturfreunde menedékházban jól esik a folyadékháztartás rendezése. Az asztalra tett egyszerű étel is úgy ízlik, mint egy királyi csemege.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing, Sport, Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s