Kuriózum, hogy a tavaszi-télben a sípályák még javában roskadoznak a frissen hulló hórétegek alatt, mégis véget ért a szezon és a síparadicsomok nagyrésze tegnap estére bezárt. Egy jó időre én is a szegre akasztottam a sítalpakat.

Közben kisokos tudósok tudálékos tudástárukban a vélhető okok után kutatva kisütötték, a 150 éve nem látott anomália a klímaváltozás és a globális felmelegedés csalhatatlan következménye. A magyarázatuk úgy szól, hogy normál esetben az Arktisz és közvetlen környéke fagyos levegője, a jet-streameknek (futóáramlások) köszönhetően csak részlegesen keveredik a mérsékelt égöv fuvallataival. Mintha szigetelve lenne a sarkvilág hidege, mely a téli hónapokban azért hébe-hóba mégis ki szokott törni börtönéből. Olyankor, néhány napra, vagy akár egy-egy hétre, de sohasem tartósan, befészkeli magát Európa szívébe.

Most viszont állítólag az történt, hogy a felmelegedett Arktisz területén intenzívebben párologó tenger, több és vastagabb felhőréteget szült. Ez viszont, eltérítette a börtönőr szerepét betöltő nagysebességű futóáramlásokat. A miként pontos magyarázatára még nem leltem. A lényeg, hogy a sarkvidéki hideg ezen túl kényére-kedvére portyázhat és rakoncátlankodhat majd a korábban tabuként kezelt délebbi mezsgyéken is.

Nos, ha ez igaz, akkor a tavasztól és a nyártól sem várhatunk semmi megszokottat. A hidegebb levegő majd rányomja a bélyegét a melegebb évszakokra is. Persze, csak akkor, ha stimmel az elmélet. Cirka 3 hónap múltán majd okosabbak leszünk de csak két-három hasonló mintát követő év elteltével lehet pálcát törni a tanok felett.

Ha netán a taglaltak mégis beigazolódnának, amiben még kételkedem, akkor, tanúi lehetnénk a Föld egy ez idáig még rejtett önregulációs képességén. A tartósan hidegebb évszakok egyik tagadhatatlan következménye lenne az Alpok gleccsereinek a stabilizálódása, a hóval borított területek kiszélesedése és a fehér felületekről az űrbe visszavert napsugárzás mértékének a növekedése. Ergo, a bolygó globális lehűtése. Kíváncsian és egy picit szorongva várom…