Karizomszaggató szezonnyitó, avagy Gebirgsvereinsteig


Az idei szezon első vadiúj ferratájával végre megkezdődött a klettersteigezés. Május 1. adták át a Hohe Wandon a Wildenauer Klettersteig tőszomszédságában a Gebirgsverein Klettersteigre keresztelt új csípős-paprikás ferratát. Mendemondák persze már tavaly is keringtek róla, főleg a gipfeltreffen.at fórumon. Úgymond nehezebb lesz, mint a Wildenauer de könnyebb, mint a HTL-Klettersteig. Miután ma tervszerűen bejártam, igazolhatom, ez tényleg stimmel, bár jellegében, paramétereiben és igényeiben egyértelműen inkább a HTL-hez áll közelebb.

Gebirgsvereinsteig
Nyomvonalam (pirossal a Klettersteig)
Gebirgsvereinsteig_3D
…egy más perspektívából

Ismét csak a már megkedvelt zweiersdorfi turistaparkolóból indulok felfelé a Springlessteigen. Az éjjel kiadós eső áztatta a vidéket és ennek a nyomai még így fél kilenckor is jól láthatóak. Ez elbizonytalanít. Kishitű énem minduntalan megpróbál lebeszélni a vállalkozásról, és most jól jön neki, hogy a párás erdei levegőben sáros ösvényen araszolgatok. Kivetíti elém, miféle veszélyeknek nézek elébe. Például a nedves falon belezuhanhatok a kantáromba, mert a korábban még sarat dagasztó bakancsom egy kritikus ponton kicsúszik. Jó, igen – feleslegetek – ez tényleg problémás lehet, de a fal déli fekvésű és gyorsan felszárítja a nap. A bakancsod rovátkáiban viszont kipiszkálhatatlanul beeszi magát az agyag – mondja ő. Jó, majd kiverem a sziklán, ahogy tudom. Mire ő – de ma még eshet is, nézd, beborul. És tényleg, a nap eltűnik, és ilyenkor, mint mindig, komorrá válik a táj. Jó – egyezek bele – ha rájönne az eső, akkor lemondok a bejárásról, megígérem. Ez tetszik neki. Emlékezz csak – mondja – a HTL-Steigre. Még száraz időben is megcsúsztál. Úgy látszik, tényleg nem nyugszik mindaddig, amíg teljesen meg nem riaszt. Megegyezünk abban, hogy legalább a beszállóig mindenképpen elbandukolok, megnézem.

Ahogy így veszekszem önmagammal, elérem a kékkel jelölt Wandfussteiget és nyugati irányba fordulok. A turistaút hol felfelé, hol meg lefelé tart. Már nincs messze a beszálló, amikor meghallom a drótkötélen végighúzott karabinerek tipikus muzsikáját. Ezek szerint már valakik javában másznak – gondolom, és ez kihúzza a kétségekkel teli énem alól a talajt. Mivel esőnek se híre se hamva, tehát, beszállok. Kis gond felvenni a beülőt, mert a terep nem igazán alkalmas az ilyesféle mutatványra.

A Gebirgsverein Klettersteig lénygében a HTL-hez hasonlóan három szakaszból áll. A szakaszok között van pihenésre alkalmas hely. A leghosszabb és szerintem tán a legnehezebb az első szakasz, a meredek sárga fal mely egy-egy pontban eléri a D nehézséget is, de átlagosan stimmel a hivatalos C/D besorolás (lásd bergsteigen.at). A sárga fal után egy könnyebb rész következik, melyet a függőhíd zár le.

A függőhíd elég labilis. Megvárom ugyan az előttem áthaladót, de amint az illető a túloldalon belekapaszkodik a hidat feszítő drótkötélbe, extra meglibben alattam az egész tákolmány. A közben feltámadó szél is, mintha csak rám várt volna, hogy jól megcibáljon. Majd miután az előttem átkelő átakasztja magát a fixponton, a szél is eláll és a híd teljesen megnyugszik. Ezek után aztán már feles kilengések nélkül biztonságosan kelek át.

A híd után függőlegesen felfelé szaladó lengőlétrák következnek. Az utólsó létra végéből a sziklafalra átlépve kell ismét bevetni a karizmokat. Derekas produkcióval érem el a fal tetejét. Itt úgy tűnik, vége a Klettersteignek, de ez csak egy optikai csalódás. A kis plató jó alkalmat ad egy kis pihenésre, mert ezután jön a gatyarohasztó harmadik szakasz, az áthajló kulcsfelszökéssel tarkítva. Itt egy nagyobb és egy kisebb a falba vert U-vas veszi el a felszökés élét. Eme segédeszközök nélkül a kulcs minden bizonnyal elérné az E kategóriát.

A sáros bakancstalp és a falban található, számtalan kikerülhetetlen nedves-sáros rés egyértelműen megnehezíti a mászást. Egyszerűen minduntalan nagyobbat kellet markolni ahhoz, hogy ki lehessen egyenlíteni a talp és a fal közti csökkent súrlódási tényezőt.

Mire a Hubertushaushoz érek, a nap melengető sugarai átveszik az égi kommandót, ami maradásra késztet. A Hubertushaus teraszán elidőzöm egy darabig, majd a völgybe szállok a Springlessteigen.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport, Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s