Ágaskodó paripám


A hétvégére hegyi biciklizést terveztem. Szombati forrásom ismét csak a már említett http://mbike.at. Választásom a Steinwadklamm útvonalra (Power-Strecke) esik. Ennek többek között az is oka, hogy a Stenwandklamm környéke jó ismerősöm. Ez volt az első becserkészett túraparadicsomom, köztük az emlékezetes Rudolf-Decker Steiggel az “égig érő” vaslétrával.

 Steinwadklamm_2D  Steinwandklamm_3D

 SteinwandklammProfil_

Nyomvonalam mint mindíg letölthető. A táv 36 km, 866m szintemelkedés, bruttó 3:15 óra cirka 20-25 perc pihizéssel egybekötve. Pirossal a “tolós” szakaszok.

A jelen választásom szerzője, Ursula Bauer kisasszony szerint ez egy könnyű mountainbike túra. Úgy gondoltam tehát, hogy ha a nehéznek feltüntetett Kahlenberg útvonallal elbírtam, akkor sok meglepetés itt sem érhet. Nos, mégis ért! Nem is akármennyi! Szóval rejtély számomra, hogy miszerint saccolja meg Ursula Barbara az egyes túrák nehezét. Annyi bizonyos, a Steinwandklammal alaposan melléfogott, mert szerintem ez egy rohadtul nehéz útvonal. A fenti profilon pirossal jelzett szakaszokon bizony tolnom kellett a bringát felfelé, de még ez a művelet is nehezemre esett.

A probléma nem csupán a szakaszok meredekségéből fakad. Az első pirossal jelzett részen a nemrég ott garázdálkodó favágók karvastagságú ágak tömkelegét hagyták keresztbe az úton. Ott ahol mégsem gátoltak ilyen jellegű akadályok, fenyőtobozok vastag rétegén forgott el a hátsó kerék, miközben az első meg a levegőbe ágaskodott, mint egy sértődött csikó.

A második piros szakasz a változatosság kedvéért meg olyan cudar szikla lépcsőkkel volt megszórva, hogy eleve meg sem próbáltam a nyeregben maradni. Számomra teljes képtelenségnek tűnt a meredek ösvénybe ágyazott cirka 20-30cm magasságú sziklafokok sorozatán való nyerges-átjutás.

Persze meglehet, hogy ez a mountainbájkozás szerves része, hogy tudniillik néha tolod, néha meg megkapod és viszed a bringát a válladon, bár ez utóbbira még nem kényszerültem. Az is más, ha előre tudom, az ilyen műveletek a sztori szerves részei. Ha viszont könnyű túrát ígér valami dilettáns, Barbara kedves, (tutira veszem, csak a térképen láttad a vonalvezetést), akkor eléggé mellbe vág a szitu. Nem tudhattam, meddig kell így vánszorognom. Lehet az összes további emelkedő ilyen? Rémálmodom, ahogy a drótszamaramat lihegve tolom felfelé a sziklalépcsőkön.

Summa-summarum nem olyan borzasztó. Különösen az után, hogy a túra nyugati csücskében (lásd a térképen), a Jagasitz fogadóban lehuppanhatok egy jól megszolgált elektrolitra. A “tolós” szakaszok relatíve rövidek, és utána jöhet az élvezetes száguldás lefelé a lejtökön. Legközelebb, ha erre vetődöm, már nem ér meglepetés. Nem zárom ki ugyanis, hogy ha majd egyszer már elfogyasztottam a http://mbike.at kínálatát, akkor újra jövök.

Kategória: Biking, Hobbies, Sport, Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s