Bármit teszek, évente egyszer-kétszer rám telepszik egyik legjobb ismerősöm (bár ne lenne az), a hörghurut. Ilyenkor mindig eszembe jut Ivan Illich könyve a Medical nemesis, melyben alaposan leveszi a szenteltvizet a modern orvostudományról. Joggal! Fúrni faragni persze tudnak, de ami az ok-okozati összefüggéseket illeti, mély és sötét tudatlanságban tapogatódzik, akár csak a múltbéli boszorkányégető jezsuiták. A hurut és egyéb más kór is fittyet hány a szakma gyakran hangoztatott életmóddal kapcsolatos dogmáira. Az olyanokra, mint a rendszeres testmozogás, sportolás, egészséges táplálkozás, alvás, mértékletes alkoholfogyasztás stb. A könyökömön jönnek ki!

Munkatársam gyakran mesél Kurtról, a szálkás, életvidám, csupa izom, tökéletes egészségnek örvendő hegyi vezetőről, aki élete túlnyomó részét a természetben, sokszor a kék ég alatt töltötte. Utoljára 52 évesen néhány hegymászót kalauzolt Svájcban a hírhedett Eiger északi falán (lásd a képet), majd hazatérte után egy nappal szívinfarktban elhunyt. Hol van az a fehérköpenyes sarlatán, aki ezt megmagyarázná?

Gyönyörű! Fennséges! Az Eiger északi fala.

Jegyezzem még meg, Kurt esete nem egyedi, sőt eme sablon antitézise is elég gyakori. A túlsúlyos kanapékrumplikról (couchpotatoes) beszélek, akik két zsíros falat között csak az illemhelyre menni állnak fel a TV elől. Ja és ami a fontos, hogy ezek soha nem betegek. Amikor másokat az influenza átka veri, ők még csak nem is tüsszentenek.

Mióta eszemet tudom, a felső légúti hurutomnak is mindig és minden alkalommal teljesen mindegy volt, hogy milyen állapotban talált, hogy erős vagy éppen gyenge voltam-e, hogy sportoltam-e avagy hetekig csak seggeltem, hogy húst ettem-e avagy csak zöldséget. Végigmasírozott rajtam, mint fűnyíró a friss pázsiton. Számtalan futóversenyre való felkészülésemet tette már tönkre. Kifejezetten olyankor is, amikor például több hónapos eredményes edzés nyomán kicsttanóan remek formába katapultáltam magam. Biztosnak éreztem egy új személyes csúcs megszületését. Aztán bekopogtatott…

Fázisai a következők:

• 1.-3. nap. Kezdet. Torokfájás. Ej, mi a kő tyúkanyó! Reménykedés, hátha elmúlik az ebadta!
• 4.-6. nap. Első fázis, fokozódó levertség. Hát nem múlt el! Száraz fulladásos tünettekkel álmatlanul átköhögött éjszakák. Esetenként hőemelkedés, ritkábban láz.
• 7.-9. nap. Második fázis, teljes rekedtség, testi legyengülés, lassan felszakadozó stabilizálódó köhögés. Esetenként nátha, orrfújás.
• 10.-17. nap. Harmadik fázis, szövödmények, visszaesés, mély hörgőtáji köhögés rohamokban.
• 18.-21. nap Befejezés, jobbulás, hosszan elhúzódó felépülés.

Ha valakinek lenne ezzel kapcsolatos jótanácsa, szívesen meghallgatom.