Egyperces (16, válsztásokról)


Két kalap szar közül Te melyiket választanád? Körülbelül így lehetne röviden jellemezni a hétvégén Ausztriában megtartott parlamenti választásokat. Egy igazi alternatívák nélküli szórakoztató bohózat, melynek nincs és nem is volt tétje, csak füstje. Mert elvileg teljesen mindegy kik a nyertesek. Marad a megszokott “business as usual”, azaz a “minden úgy jó, ahogy volt” és “mindennek így is kell maradnia”.

Miért is lenne másként, amikor valamennyi szereplő a piacorientált, kapitalista fogyasztói társadalmi rendszer elkötelezettje. Hipnotikus álomba szenderült bábok, akik nem látják, vagy nem akarják látni a globalizált világ valós problémáit, az egyre hangsúlyosabban kirajzolódó ökológia apokalipszis jeleit (pl. IPCC jelentés). Olyanok, akik szellemi, spirituális és intellektuális korlátoltságaik miatt nem veszik észre a lábaik alatt vészesen korhadó pódium nyekergését.

Szerencsére egyre többen vannak azok, akinek a figyelmét mindez mégsem kerüli el. Így történhetett, hogy 1945 óta először, a legnagyobb párt a nemválasztók pártja lett, messze lekörözve az egyébként hivatalos nyertest. Ez azért is érdekes, mert öt évtized tapasztalatai szerint a rossz időjárás kedvezően hat a voksolókra és ilyenkor általában többen járulnak az urnákhoz. Hja, kérem, Ausztria a túrázók országa! Senki sem szalasztana el egy csodálatos napsütéses csúcsostromot holmi választások miatt. Nos, az elmúlt vasárnap egyértelműen NEM hozott túraidőt. A szavazók egyharmada mégsem adta le szavazatát. Vajon miért?

Freda Meissner-Blau, az osztrák zöldek karizmatikus megalapítója a Standardban hangot adott kétségeinek és elmagyarázta. Legszívesebben ő maga is távol maradna a választásoktól, de ezt nem teheti, mert azon generációhoz tartozik, mely még a választójogokért harcolt. Szerinte Ausztria egy megrögzött pártállam, a politikusok alapvető magatartása a gyávaság. Ha csak tüsszent egyet a nagytöke, ők máris ágyba bújnak a rémülettől (“Wenn das Finanzkapital niest, legen sie sich schon ins Bett vor Schreck”). A választási hadjárat csak hulladékot hozott (“Makulatur”). Az igazi nehézsúlyú, megoldásra váró problémák megszólítása teljességgel elmaradt (“nichts von Relevanz besprochen”). Milyen igaza van….

Kategória: Egypercesek, Humanity, soul, mind, News and politics, The Problem of Civilization | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Egyperces (16, válsztásokról) bejegyzéshez

  1. Mohari András szerint:

    Nagytöke – ez jó, akár szándékos, akár nem. 🙂

    Jó, hogy említetted a kalap szart, mert jó meghatározást szül: demokrácia az, amikor lehet választani, hogy melyik kalap szart tegyék a fejedre.

    Múltkor az egyik lapban azon siránkoztak, hogy a magyar fiatalok egy jelentős része nem vesz részt a politikában, a közéletben, ami milyen nagy baj, mert belőlük lesznek majd a döntéseket hozó („én ezt a kalap szart választom”) felnőttek. Szólni kellene az okosoknak, hogy az értelmesebbek rég észrevették már, hogy a világ úgy SZAR, ahogy van, ezért aztán tesznek rá is, a politikára is meg a politikusoknak becézett bazári majmokra is a nemzeti színű szalaggal a szemükön. A nálam fiatalabbak igyekeznek jól érzeni magukat, amíg tehetik. Mert valószínűleg azt is tudják, vagy érzik legalább, hogy NINCS JÖVŐJÜK. (Vagy csak én vagyok így vele? Kétlem. Ahogy George Carlin viccelt: „Elképzelted már, hogy milyen lesz ez a bolygó 40-50 év múlva? Egy nagy darab füstölgő szargolyó lesz!”) Lehet ezt fejcsóválva borúlátásnak, cinizmusnak, nihilizmusnak, gyávaságnak meg akárminek bélyegezni, lehet ejnyebejnyézni, de attól még vagyunk így páran, és leszünk is. Mi másért lenne olyan népszerű a világvége? „Vége lesz ennek a szarnak? Hurrá! Csak gyorsan és fájdalommentesen. Négy kisbolygó rendel!”

    Na, hát ebből kitűnik, hogy én sem vagyok a megoldás része… Ott egye a fene az egészet.

    • Sztefanó szerint:

      Szia András, az ékezethiba véletlen, de utólag tényleg jól mutat. Amiben sajnos nem hiszek, hogy gyorsan és fájdalommentesen lesz vége a dolgoknak. Inkább egy sok-sok keserüséggel járó, hosszan elnyúló vajúdásra kell berendelkeznünk. Föleg pedig az utánunk következö generációknak. Sajnos én sem látok semmi olyat a horizonton, ami ezt a gözhengert meg tudná állítani…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s