Végre mászás!


Három hét kényszerszünet után nagy a megkönnyebbülés. Ismét neki a hegyeknek! Cirmi is alig bírta már kivárni, hogy nekiveselkedhessünk a soron következő kalandunknak. A mai vasárnapon aztán az őszi idő szerencsénkre a legbarátságosabb oldalát mutatta. Így tehát nem állhatott semmi annak útjában, hogy Cirmi a fokozatosság elve szerint, a Hans von Haidsteig arénája után a szerintem legalább egy fokkal technikásabb és igényesebb Gebirgsvereinssteigen is próbát tehessen. Ennek következtében tehát immár harmadszor látogattam el ide. Korábbi híreim itt meg itt találhatóak.

P1080232

Színpompás őszi Hohe Wand. A színültig megtelt zweiersdorfi parkoló

Persze sejteni lehetett, hogy egy aranyszínekben pompázó vasárnapon a Hohe Wandot majd szabályszerűen megostromolják a természet csodáira éhes látogatók. A Gebirgsvereinssteig beszállójánál Magyarország és Csehország vetélkedtek a tömegdíjért. A magyarokat képviselő nagytucatnyi főből álló társaságot sikerült némi szemfülességgel leelőznünk, minekutána a sárga falon beszorultunk egy kínosan evickélő cseh csapat mögé.

Mint megfigyeltem, esetükben az alpesi tanok nem nagyon hullnak termékeny talajra. Volt rajtuk mindenféle kacat, régi fémplakett-fékes kantár, az egyiken habszivacs sisak (ilyen csodadarabot még nem láttam!) a másikon meg éjfekete sí sisak. Mivel a Klettersteig napsütötte déli falán a hőguta ütögette az alá beszorult tulaj fejét, le is vetette. Mit számít a kőomlás! Hullott is rendesen a nyomukban a kőzápor, de egyikük sem méltatta volna az ilyenkor szokásos hangos figyelmeztetésre a mögöttük érkezőket.

Erről jut eszembe az a vicc, amikor az öreg cigány egy kiaggott lovat akar a vásárban elsózni. Az egyik érdeklődő bizalmatlanul méregeti a lovat, majd rácsap a farára, mire az megijed, nekiiramodik és egyenesen nekimegy a szemközti falnak. Te betyár! – fakad ki a vevő – Ez a ló vak! Ó, kigyelmes uram – mondja a cigány – dehogy vak! Bátor!  

De vissza a valóságba. A mászás durván 1 óra 25 percig tartott, amiből 20-25 percre tehető az előttünk haladók miatti várakozás. A remek idő és a szép kilátás miatt ez nem okozott különös gondot. Cirmi sikeresen tornázta fel magát az áthajlásokon, amivel kvalifikálta magát a továbblépésre, mely az időjárás függvényében tán még az idén megvalósulhat. Summa summarum, Cirmi szerint is megalapozott volt a szubjektív feltevésem, miszerint a Gebirgsvereinssteig érzékelhetően nehezebb, mint a Haidsteig. A sorrend tehát megalapozott.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport, Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s