Április 26. szombat. Vegyes érzéseket táplálok a Schneebergbahn rendszeres járataink indításával kapcsolatban. Vége a hegy afféle fél szent téli pihenőjének. Vége szakad egy csendesebb évszak, amikor csak saját erőből, legalább 1400m szintemelkedéssel a combokban és még szép időben is esetenként cudar, de annál élvezetesebb viszonyokkal dacolva lehetett elérni Alsó-Ausztria legmagasabb csúcsát a Klosterwappent. A jövő hét szombatjától már fél-bénák, túlsúlyosak, kanapé-krumplik és egyéb nem a hegyre való publikum is könnyűszerrel bevetheti majd magát a most még szépen szendergő magashegyi környezetbe (tisztelet a kivételnek). Mint gyakran mondogatom, egyik szemem sír, a másik nevet. Az áradat megindulásával nyitnak a menedékházak is, lesz tehát hová betérni egy-egy korsó sörre. Üdv néked, Fischerhütte és reméljük, hogy a hegy túloldalán a Weichtalhaus is majd új életre kel (az idén nem nyit ki).

Egyébként a jelenség olyannyira általános, hogy szinti már-már cikis megemlíteni is. Hisz itt vannak a síterepek a sífelvonók hadával, teszik mindezt egész éven át, megállás nélkül. Az Alpok érzékeny természeti környezetébe történő brutális és korlátlan behatolásnak drámai következményei vannak. A szórakozásorientált társadalom (Spassgesellschaft == cirkuszt és kenyeret) és a profit minden határon túl történő hajszolása már nem elégszik meg csupán csak a tömegek utaztatásával, hanem durva építmények egész seregével, indít hatásvadász rohamot a még gyorsabb, még hatékonyabb gazdasági növekedés érdekében. A hegy puszta kulisszává degradálódik, a túrázás unalmas foglalatossággá nyilváníttatik a legújabb szenzációk tükrében (mint például a semmibe vezető függőhíd a Dachsteinen – lásd az alábbi képen). Az ilyen és ehhez hasonló negatív jelenségekről szól a Bergaufban az Osztrák Alpesi Szövetség legfrissebb kiadásában írott cikkében Georg Bayerle. Az írás címe Berg für alle Fälle (avagy szabadfordításban “A szórakozásorientált kultúra az Alpok egészére kiterjedő pusztításáról”). Milyen rettenetesen igaza van!