Vészesen puha a hátsó fékem. Elviszem hát beállítatni egy közeli szervizbe. Ott gyorsan kiderült, hogy a fékpofák koptak el. Pedig a tavasszal lettek kicserélve. Hmmmm! Az első fék sincs a legpompásabb állapotban. Na, jó, hát akkor legyen az is felújítva!

Említeni merészelem még, hogy mintha az utóbbi időben hangosabban zümmögne a lánc. Korábban nem hallottam ilyen intenzíven. A helyi szaki leméri a láncszemek közti távolságot, amiből egyértelműen kiderül, hogy sajnos ki van nyúlva. Ez is csrére vár. A kérdésre, hogy lenne-e még valami, ami feltűnt, igennel válaszolok. Tudniillik, ha a jobb lábbal erőteljesen a pedálba taposok, miközben a lánc elöl a legnagyobb, hátul meg a legkisebb fogaskeréken van, akkor az egész bringa furcsán nyög. Megvizsgálja az elülső fogaskerekek tengelyét. Bizony, baj van a csapággyal! A nagy fogaskerék aszimmetrikusan jár. Tehát csapágycsere is esedékes.

Így aztán egy hétre búcsút inthetek a bringámnak. Pedig egy év alatt “csak” 1500 kilométert és cirka 17000 méter szintemelkedést tapostam bele. Ennyi is erőteljesen megviselte (megj. a rendes heti tréningemet a Kahlenbergre, extra nem szoktam blogolni). Úgymond az intenzív használat kinyírta, akarom mondani megviselte…