Heukuppe és Bismarcksteig

A kiszemelt célt a déli órákban el kell érni. A délután kizárólag a leereszkedés és a visszatérés jegyében teljen el. Ezek a jó túra tervezés alappillérei. Az időjárás függvényében ezen néha igazítani kell. Nincs ez másként vasárnap sem. Délután északnyugati irányból érkező hidegfrontot váruk. Jó lenne tehát, ha már kettőre visszaérnénk a rajthoz. Ha az indulást 7:00 – 7:30 közé tesszük, akkor 10:00 de legkésőbb 11:00-re illendő lenne elérni a tulajdonképpeni célunkat.

A táv (Preiner Gscheid, Reißtalersteig, Heukuppe, Bismarcksteig, Waxriegel, Preiner Gscheid) cirka 10 km, 1030m szintemelkedés, bruttó 5:30 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

Mivel Cirmi még nem járt a Rax legmagasabb csúcsán, választásunk a Heukuppera esik. Egy viszonylag rövid, de jól variálható útvonal. Preiner Gscheidből indulva a Reißtalersteigen tervezzük felmászni a Rax platójára. Ha az időjárás valamilyen oknál fogva tréfálkozna, akkor a Heukuppe helyett azonnal a Karl Ludwig-Haus felé vehetjük az irányt, hogy az ártalmatlan Schlangenwegen meneküljünk le. Ha az idő kedvez, akkor természetesen csak a Heukuppera tett látogatásunk után, indulunk a Karl Ludwig-Haushoz. Ott aztán ismét eldönthetjük, hogy egyszerűen és gyorsan távozunk-e az említet Schlangenwegen, avagy még cifrázzuk a Bismarcksteig megejtésével.

Didergető szél fújdogál még a hágón, amikor korai 7:20-kor nekiveselkedünk a kaptatóknak. A délelőtti napsütés viszont elkísér a déli órákig. Meglepetés más forrásból ér. A Reißtalerhütte előtt és mögött is több helyen piros-fehér színű hivatalos jelleget sugározni kívánó műanyagszalaggal van lezárva a turistaút. Mégpedig teljes szélességében. Információt vagy valami konkrét figyelmeztetést hiába keresünk. Annyi bizonyos, ha az út komoly ok miatt (pl. földcsuszamlás, kőomlás, stb.) járhatatlan, akkor az alpesi szövetségek általában sietnek ezt közölni.

Erdőgazdasági (értsd favágók) munkákra utaló friss nyomokból tehát úgy véljük, az ipar prepotens művelői kívánják ilyen formában is kifejezésre juttatni, hogy ki valójában az úr a háznál. Fórumok beszámolói tanúsítják, hogy ez egy gyakori probléma. A faipar nem egy esetben tett már járhatatlanná kijelölt turistautakat. Vasárnap és csend lévén (nincs fülsiketítően sivító láncfűrész) jó okunk van tehát fittyet hányni a tilalomra. Átlépünk a szalagokon. Az úttal nincs is semmi gond.

A Reißtalersteig egy kifejezetten rövid A/B ferrata, mely a Rax meredek déli falán talál alkalmas feljárót a platóra. Tapasztalt kletterezők kantár és beülő nélkül vállalhatják. Kesztyű és a hegymászósisak viszont a tervezett másik Klettersteig miatt is van velünk. Jó kondiban lehetünk, mert a lent jelzett három óra helyett már 09:35-re elérjük a Heukuppet. A csúcson még nincs tolakodás, sőt inkább kihaltnak tűnik a táj.

Nem sokkal 10:00 után érünk a Karl-Ludwig-Haushoz, de mivel a gyomrunk még nem kongat delet, úgy határozunk, hogy majd csak a Waxriegelhausban tartunk déli pihenőt. Az égbolt és az elemek analízise (némi fenntartással) zöldet jelez, és tehát újból összecsukjuk a túrabotokat és felvesszük a kesztyűt, sisakot, hogy végigtraverzáljunk a Bismarcksteigen (B Klettersteig).

A Bismarcksteigröl szép és vad kilátások nyílnak a Siebenbrunnenkesselbe. A ferrata jóval hosszabb az előzőnél és valamelyest igényesebb is. Kantár és beülő viszont itt is legfeljebb csak gyerekeknek vagy kezdőknek szükséges. Mindazonáltal persze nem megvetni való az ilyen dolog a viselete, hiszen a ferrata jól biztosított, a kihelyezett drótkötelek tökéletes állapotban vannak, lehetne tehát jól és majdnem folyamatosan akasztani a karabinereket.

Szinte pontosan 11:00-kor érjük el a Waxriegel vonalát. Addigra permanens kiszorul a napsütés és komor, szürke hasú felhők hada veszi át az égen az uralmat. Kinézésre, úgy tűnik, a következő órában eleredhet az eső, de szerencsére ez még nem a beharangozott front előhírnöke. A Waxriegel különlegessége, hogy a törpefenyők között kanyargó turistaút pontosan Alsó-Asztria és Stájerország határán fut. Szaporázzuk a lépést, már amennyire ezen a sziklagörgeteges, helyenként jó meredek lejtésű ösvényen az lehetséges.

Déli 12:00-kor már csak néhány percnyire vagyunk a Waxriegelhaustól. A turistaházat nagy megelégedésünkre nem lepték el a könnyű kiruccanást kereső turisták hada. Preiner Gscheidböl ugyanis alig 45 perc alatt elérhető. Bár az eget már összefüggő sötét felhőzet takarja, a teraszon még kellemes az ücsörgés. Elköltjük jól megszolgált ebédünket és immár teljes nyugalomban vágunk neki a túra utolsó félórányi ereszkedőjének. Útközben rákezd ugyan egy kis szemergés, de némi tétovázás után abba is hagyja. Szárazon érkezünk tehát vissza a parkolóba.